LASHEE!!! GRATULÁLOK!!!! A KEZDFEMÉNYEZÉS SIKERREL JÁRT! MEGJELENT MÁR A MAGYAR FELIRAT IS A GIMINKEN :-)

Ezúton csatlakozni szeretnék az alábbi felhíváshoz (magam be is lamináltatom):
"Tisztelt Igazgató Úr!
A minap a Király püspök utcán áthaladva észrevettem, hogy a Selye János Gimnázium oldalán csak szlovák nyelven van elhelyezve a hulló vakolatra figyelmeztető felirat. Sajnos, nem vagyok építési vállalkozó, hogy a vakolat állapotán változtatni tudjak. Azt azonban felajánlhatom, hogy a feliratot kétnyelvűen kinyomtatom, s eljuttatom az intézménybe. Szívesen kinyomtatom színesben is, sőt, akár be is lamináltatom. Ha igényt tart egy volt diákja ilyesfajta támogatására, kérem, kommentben jelezze!
Üdvözlettel: Lashee"

Az alábbi blogban olvastam:
http://lashee.freeblog.hu/archives/2009/09/30/Imre_Andrusko_Pozor_Pada_omietka/

Elmúlt hétvégén megyei képviselő jelölteket állított pártom...még mindig az MKP :-) Én nem lettem jelölt, pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem is jelöltek, de nem kerültem a nyolcas listára. Megvallom nem bánom így utólag. Vannak ott elegen, akiknek örülnék, ha bennünket képviselhetnének a megyei parlamentben (persze akad ott olyan is, aki nem odavaló, megélhetési magyar).
Sokkal inkább boldogít, hogy ugyanazon a napon, mikor pártom képviselői egymásnak feszültek, én fesztelenül örültem Pereden a hat járásunk béli csemadokos kitüntetésének. Sámson Gizella, Dudák Ferenc, Lajos András, Kiss Lajos, Czékus Dezső és Kicsindi Károly kapott tulajdonképpen életmű díjat a 60 éves Csemadok ünnepi közgyűlésén. Nagyon büszke vagyok arra, hogy velük dolgozhatok együtt. Hrubík Béla ismét fergeteges beszédet mondott. Akkor igazán szép az ilyesmi, ha a szép gondolatok mögött munka is van. Néha sajnálom Bélát, mert sok körülötte a régi, kommunizmusban szocializálódott és Csemadokból jól megélő örök túlélő. Ők nem hagyják előbbre lépni a szervezetet.Holott, menne és menne előre a testében már az öregség felé haladó, de lélekben ifjú szervezetünk. Aztán az is eszembe jutott, hogy a Csemadokot még ma is csak használni akarja a politikum. Arra bezzeg nem volt eszük a Csemadokból a politikába érkezőknek sem, hogy míg kormányon volt a magyar párt - Bugárral, Csákyval, stb. az élen - állami támogatáshoz juttaták volna a legerősebb felvidéki magyar bástyát.
Egyébként jó és felemelő dolog csemadokosnak lenni, aki teheti próbálja ki! Óriási felelősség társadalmi munkában - rendszerint saját pénzből utazni - rendezvényeket látogatni, emberek között lenni és szervezni. A legjobb! Jó szót szólni és jó szót kapni.
Na, ha ezt csinálnánk képviseletünkre választottak, akkor nem tartaná őket a köznép gazembereknek...tisztelet a kivételnek. Ugyanis ezek a mi csúcsvezető lányaink és fiaink teljesen elszakadtak a valós élettől. megújulni pedig nem tudnak...sajnos. A becsülettel, őszintén, magyarságért dolgozó ember pedig lassan rájuk ún és belefásul. Főleg a fizetett politikusok által gerjesztett trágyából lesz elege a csupán a közösségért tenni vágyó, a politikát magáért a politikáért csináló itthoni magyar embernek. Nem egy ilyennel találkoztam. Olyannal, akinek a lába nyomába sem érhetnének az ilyen pillanat parlamenti képviselők és pillanat polgármesterek. No, ne vesztegessünk rájuk több időt, mert még kibuggyan minden belőlem és megint szájukra vesznek ezek az ürülékek.

Aztán van még ám olyan dolog, aminek semmi, de semmi köze nincs ehhez a nyamvadt politikai dagonyázáshoz. A pesterzsébeti jégcsarnok falai közt végignézni egy Fradi - Csíkszereda bajnoki hoki meccset. Ne is mondjam, hogy a jobbik nyert...3:0 ide. Ott mindenki csupasz. Amint beszállsz az autóba Pest felé, már máshol járnak a gondolataid. Igazi közösségi élmény. Na, ezért félnek ennyire a mi magyar libcsijeink és szlovák cimboráik a DAC-tól. Igazi magyar KÖZÖSSÉG csiszolódik a szurkolótáboron belül. De, ezt nem érteni, ezt érezni kell!

A Most trójai falova Komáromban

Furcsa időket él manapság a szlovákiai magyarság. A minap magyar szurkolókat vernek, később tankönyvünkre taposnak, majd új pártot gründolnak, aztán elfogadnak egy anyanyelvünk ellen íródott törvényt.

Nemzetünk ellen történteket ne feledjük, de nem szabad szó nélkül elmennünk azon politikai formáció születése mellett sem, melyet az egyetlen magyar politikai érdekképviseleti szervből kiszakadó, politikai funkció nélkül maradottak hoztak létre. Mikuláš Dzurinda szerint a Smer ötödik hadoszlopa lett Béláék csapata. Egyszóval megélhetési magyarok, politikai koncért cserébe árulták el nehéz időkben az őket parlamentbe juttató magyar választóikat.

Ennyi sajnos nem volt elég nekik, hiszen napról napra odarondítanak a közös asztalra azzal, hogy besúgóikat utóvédként a magyar pártban hagyták. Abban a magyar pártban, ami Komáromban ezer sebből vérzik. Vérzik, hiszen mindig, mikor talpra állna, megélhetési jótevői kést mártanak bele. Félreértés ne essék, ezek mind olyan emberek, akik komáromiként aposztrofálják magukat, annak ellenére, hogy sosem voltak és talán nem is lesznek komáromiak. Na, ezeknek az embereknek nem a szívük, hanem a gazdájuk parancsol. Önállóan gondolkozni talán mernek, de ezt eddig még sosem mutatták.

Egyszóval az MKP alapszervezetének gyűlésén néhány utóvéd neveket jelölt a megyei képviselő testület jelöltjei közé. Kovács Péter, aki alapjában véve egy jó kiállású ember, de ha becsülete is akadna, akkor azután, hogy a Most nevű formációnak ügyelte az aláírásgyűjtését, kilépne a magyar pártból és átballagna a hídon.

Aztán itt van jó Fehér Csaba, aki otthagyta – ahogy mondani szokták -, mint eb a Szaharát a magyar párt komáromi frakcióját, annak utána, hogy az önkormányzati választásokon egyszer már ellenünk indult.

Szegény Maurovich Horvát Lajost pedig már tudj Isten hányadszor vágja át egykori liberális kiszemeltje. Ott tartunk, hogy kettőnk keze is kevés lenne ennek az összeadásához Lajos. Buta bizalom, hataloméhség, vagy talán egyéb függés rejt ez?

Szabó Béla az egyetlen, akinek személye makulátlan lehetne a Magyar Koalíció Pártjának szavazói körében, ha a Mostos polgármester Andruskóval paktálva nem tartaná sakkban/kelepcében őt a komáromi vízgazdálkodási cég kiszervezésének ügyével. Az elmúlt nap nyilatkozataiból látszik, hogy Bastrnák és Andruskó egyesek szerint összejátszva az MKP és végül valószínűleg az ő nyakába fogják varrni a „vizes” balhét.

Még egyszer ízlelgessük az MKP komáromi ajánlottainak listáját: egy másik párt alakulásáért aláírást gyűjtő, egy saját pártja ellen induló, majd megtérő, és azt újra elhagyó, egy talán becsapott és egy olyan, akit állásával zsarolnak csendben a Mostosok.

Ezekkel az emberekkel harcba menni csak olyan tud – pontosabban olyan személy jelölhette őket -, akinek a célja nem az ellenfél legyőzése, hanem a magyar párt, a magyar érdekképviseleti szerv hátbatámadása. Hiszen ilyen jelölteknél mi lehet arra a garancia, hogy megválasztásuk esetén nem lépnek át az önfeladás pártjába? Sajnos semmi, kedves magyar választópolgár!

Megvallom régen volt hasonlóan mozgalmas hetem, mint az előző. Szombaton kezdődött, mikor leruccantam Budapestre a magyar - svéd meccsre. Az első, akiben a Stefánia úton botlottam, az egy nemzeti színekbe csavart Csemadok országos elnök volt. Nekünk a szurkolótábor fölé szólt a jegyünk, de igazán csak a második félidő utolsó húsz percére izzottunk be, mert addig nem volt túl lélelkemelő a játék. A közeg viszont annál inkább. Már a bejáratnál láttuk, hogy nem egy szokványos meccsre jöttünk, hiszen a a Dózsa György út felőli bejáratot nem láttuk a tömegtől. No, egyszóval jó volt, csak kár hogy kikaptunk.
Most szombaton nyolc év után jutottam el gimista korom kedvenc együttesének az Ossiánnak a koncertjére. Paksi Endre még mindig istenkirály. Jó koncert, jó hangulat (csaj talpig melltartóban a színpadon), magyar zászlók. Csak a hangosítást ne cseszték volna el. Vagy lehet, hogy az első sorokból kellett volna hallgatnom, mint anno??
Tegnap pedig a Magyar Dal Napja volt. Kis családommal átruccantunk a Monostori erődbe. Nem voltak túl sokan, de kellemes volt. Szétterítettük a pulcsikat és hallgattuk a zenét. Balázs és Merse barátja fogócskáztak és táncoltak. Marha zenét nyomott a Blind Myself! Balázs meg is ijedt tőle, de aztán együtt táncoltuk egyet a vaddisznókra (azért a Boci-Boci taarkát elnyomták szólógitárral és db kísérettel a fiúk). Később megállapítottuk, hogy a Tóth Verának százszor jobb a hangja, mint Zsédának. Sajna a Kispált már nem várhattunk meg...mert jött a fürdetés :-)

Az augusztus 28-i Száll a hír című nyelvtörvény ellenes rendezvényünkre írta a dalt Sub Bass Monster

http://www.youtube.com/watch?v=xHtUBt6HB2Q

Tegnap újra ülésezett Komárom városának önkormányzata. Egyre inkább úgy tűnik, hogy rendkívül sok a megfogott, valamivel sakkban tartott ember ül a testületben. A legjobb bizonyság errepl. az, hogy képviselőtársam engem kér arra a folyosón, hogy szólaljak fel egy ügyben, mert ő valamiért nem vállalja ezt. Hétórányi ülésezés után, látva, hogy teljes hülyét igyekeznek belőlünk csinálni, hazajöttem. Bár ne tettem volna! Vannak ugyanis olyan emberek, akik nem mernek szemtől szembe véleményt nyilvánítani. Csak sunyi, trágya ember módjára az ember háta mögött beszélni. Én nyíltan vállalom a ma is a tegnapi, tegnapelőtti véleményemet, meglátásaimat. Érdekes figyelni az önkormányzatban a szövetségi rendszerek alakulását. Túl sok szálat, túl sok embert tart kézben a polgármester, aki Mostos. Hatást gyakorol MKP frakció tagra, farkciót elhagyóra. Ez így nem lesz rendben Komáromban. Jöttmentek, gazdasági érdekek és fenyegtések igazgatják a várost, ahol születtem.
Ja, ha valakinek inge nyugodtan vegye magára e sorokat. Ne a hátam mögött ócsároljon miattuk, hanem álljon elém és ne mások mögé bújva, mondja a szemembe a véleményét. Szép napot!

Sajtónyilatkozat

A Szlovák Köztársaságban az idén nyáron elfogadott nyelvtörvény alapvető emberi jogainkban sért bennünket. Ezért zenével tiltakozunk a nyelvtörvény ellen egy olyan országban, ahol a magyar anyanyelvünkön történő kommunikációnkat kívánják akadályozni.

Szlovákia kormánya nem tartja be az Európa Tanács 1995-ben Strasbourgban elfogadott Keretegyezményét a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, sem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amelyet 1992. június 22-én fogadott el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. Szlovákia vállalta – 2001-ben ratifikálta ezeket – mégsem teljesíti a dokumentumokban foglaltakat.

Mi, mint Szlovákia adófizető polgárai több jogot követelünk a nyelvhasználat terén a szlovákiai magyarság részére.

Az egészségügyben és a rendőrségen a teljeskörű magyar ügyintézés lehetőségét követeljük szóban és írásban egyaránt.

Felháborítónak tartjuk, hogy a magyar nyelv gyakorlatilag sehol sem használható írásban, hiányoznak ugyanis a kétnyelvű űrlapok.

Követeljük, hogy az európai gyakorlat szerint az egészségügyi dolgozók, az önkormányzati és más állami hivatalok tisztviselői, a rendőrök beszéljék a régióban használt kisebbség nyelvét.

Követeljük, hogy az alapfokú oktatástól a felsőfokúig minden segédanyag és tankönyv a kisebbség nyelvén íródjon, annak oktatási intézményeiben.

Követeljük, hogy az országban őshonos kisebbség anyanyelvén, az általa lakott régiókban használt útjelzőtáblákon a helységnevek a kisebbség nyelvén is fel legyenek tüntetve, csakúgy, mint az utca és helységneveket jelző táblákon.

Követeljük nemzeti jelképeink szabad használatát utcáinkon, tereinken, közintézményeinkben.

Követeljük anyanyelvünk szabad és önálló használatát kulturális rendezvényeinken, emlékhelyeinken, emlékműveinken.
Komárom, 2009. augusztus 28.
a szervezők Csemadok Komáromi Területi Választmánya, Via Nova Ifjúsági Csoport komáromi alapszervezete, hiphopfelvidek.org