Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma nem csak ünnepelni, hanem együtt gondolkodni is jöttünk ide, a Jókai szobor tövébe.

Mit szólna Görgei Artúr, ha tudná Trianonban szétszabdalták az országot, amiért küzdött?

Hogy néznének Kossuth Lajos szemébe az általa megálmodott Duna Menti Köztársaság népei?

Elgondolkodna-e gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke a mai magyar miniszterelnököt látva, akit bizony hamarabb utolérhetünk, mint egy sánta kutyát.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a katonáké, a polgároké és a papoké volt. A csapat a függetlenségért harcolt, olykor a túlerő ellen is. A polgárok, ha tetszik tanár és diák együtt harcolt azért, hogy magyar maradhasson az élet. A papság, a tábori lelkészek a kitartást, a szellemi utánpótlást adták kinek-kinek az anyanyelvén.

Manapság a félmilliós felvidéki magyar csapat hallgat, nem kér önrendelkezést, sem autonómiát. A mai polgár úgy kívánja megtartani magyarságát, hogy csemetéjét idegen iskolába íratja. A magyarellenes szlovák oktatási minisztérium pedig széttiporja a fél lábon álló magyar oktatási rendszerünket. Egyházunkat a jelenben úgy kívánjuk a nemzet számára megőrizni 400 ezer katolikussal, hogy nem kérünk önálló magyar egyházmegyét és nem ütjük akkor sem az asztalt, ha a református javak visszaszolgáltatásásról kell szólni.

Térjünk észhez: MAGYAR AUTONÓMIA, MAGYAR ISKOLA ÉS MAGYAR EGYHÁZMEGYE.

A hétköznap embere a médiából tájékozódik, miközben nem tudja, hogy él-e a szomszédja. Abban viszont biztos, hogy a palesztinok rossz emberek…

Érdekképviseletünk nincs. Elszalasztott a magyar párt nyolc kormányon töltött évet, de ők jól jártak. A közösségért nem tettek, többségük ma is csak magát képviseli. Kimondhatjuk, az MKP politikusainak többsége elárulta választóit.

De, tisztelt ünneplők, van remény. 160 évvel ezelőtt egy közös ügyért összeforrt a Kárpát-medence magyarsága. A forradalom győzött, hiszen vesztes múltat nem, csak reményteli jövendőt ünnepelhetünk minden év márciusának idusán. Ma egy emberként tudja mind a 15 millió magyar, hogy ünnepelnünk és emlékeznünk kell.

Végezetül engedjenek meg néhány személyes, Csemadokot érintő gondolatot. A szervezetünk által képviselt hagyományokat az utóbbi években sokan szét akarták verni. Nem az idegenek, hanem a sajátjaink voltak a rombolók. Egy ember volt, aki erőt adott és mindig lelket öntött belénk, mert érdemes csinálni. Ő néhány hete eltávozott közülünk. Kiss Mihály emlékének is adózunk mai ünnepünkkel.

Köszönöm figyelmüket!

Elhangzott 2008. március 15-én, Komáromban, a Jókai szobor tövében



Alább a baráti média hangja:

http://www.parameter.sk/regio/petheo-az-mkpt-szidta-beszedeben

http://www.bumm.sk/fooldal/1/17149/felvideki-megemlekezesek-kepriport.html

http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20080317&cl=211437

Mihályi Molnár László Szepsiben élő tanár vendégeskedett minap Komáromban, aki hiteles képet festett a felvidéki magyarság helyzetéről. Trianontól napjainkig fűzte a szálakat és számomra rendkívül sok összefüggésre rávilágított. Riasztó. Tudjuk, komoly értékválságban élünk. Az ő meglátása szerint az emberek még mindig hisznek a becsületben és keresik a hiteles embereket a közéletben, ahol azonban rendkívül keveset találnak. A véleményünk egyezik abban is, hogy csak egy egységes kárpát-medencei nemzetben szabad gondolkodnunk. Meglepetést okozott, hogy a Bécsben élő nemzetközi jogász Eva Maria Barki is eljött Komáromba. Ő elmondta, hogy itt az idő, hogy a kárpát-medencei magyarság ne kisebbség, hanem nemzeti közösségként határozza meg magát. Jövőnk egyetlen zálogaként az önrendelkezés kivívását jelölte meg. Tehát nem az autonómiában, hanem az önrendelkezésben látja a jövőnket Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken és itt a Felvidéken is. Később még egy meglepetésvendég csatlakozott a vacsorához, ő Patrubány Miklós volt, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt.
A magyarországi sikeres népszavazás másnapján új megvilágítást nyertek egyes kérdések.

NEM MAGYAR PÜSPÖKÖT KELL AKARNI, HANEM MAGYAR EGYHÁZMEGYÉT!

A Pázmáneum Polgári Társulás újra nagyot alkotott. Azt gondolom Karaffa plébános úr tevékenysége irányt mutathat hívőnek – nem hívőnek egyaránt.

A nyílt levelük jól megfogalmazott, de kevés. Nem elég egy szimpla aláírásgyűjtés, illetve nem szabad, hogy csupán politikai tőke kovácsolására, a nemzeti félelem ébrentartására használtassék az ÜGY. Az ÜGY, amiért annak idején több tízezer felvidéki magyar gyűlt össze Komáromban. Az Ügy, amire a politika megpróbált rátenyerelni, de tenni nem tett érte.

Azt gondolom, hogy az alábbi - létező – európai példák igazolják, hogy nekünk egyházmegye és nem egy magányos püspök kell:

Az ír katolikus egyházmegyék átnyúlnak az ír-északír határon. 1920-ban idehaza az országhatárokkal együtt megváltoztatták az egyházmegyék határait is. A rend az ír példa szerint az lenne, ha a párkányi plébániák az esztergomi egyházmegyéhez tartoznának.

Dél-Tirolban a hatvanas években jött létre a Bozen-Brixen-i egyházmegye, amelynek határai egybeesnek Dél-Tirol határaival. Sokáig tartott ezt kivívniuk. Az egyházmegye hivatalos nyelve az olasz mellett a német is. Mindkét anyanyelven kell mindennek működnie.

Finnországban is van önálló svéd egyházmegye, ami az összes svéd és vegyesen lakott település plébániáit fogja össze. A svédek több régióban is élnek, az egyházmegyébe tartoznak olyan plébániák is, amik egymástól 500 km-re vannak.

A fentiek szerint tehát létezik precedens!

Ezen felül álljon itt még egy érdekes momentum. A szlovák hírcsatornának nyilatkozott Herdics György c. apát, a Remény főszerkesztője és azt nehezményezte többek között, hogy 400 000 katolikus hívő nevében íródott a Nyílt levél, és úgy véli, az aláírásgyűjtés nem old meg semmit, különben sem így intézik az Egyházban a fontos kérdéseket. Nem először nyilatkozik a magyar hívek érdekeivel ellentétesen a főszerkesztő úr.

Ez a Herdics nevű egyén nem ért egyet az MKP székházában bejegyzett Társulás által is szignált levéllel. A főszerkesztő Karaffa Jánossal együtt az MKP “Egyházakkal való kapcsolattartás és vallásügyi bizottságának”a tagja. http://www.mkp.sk/index.php?option=com_content&task=view&id=721&Itemid=50

A bizottságot Hamerlich Richárd országos elnökségi tag vezeti, aki vélhetően nincs roszz kapcsolatban Herdics úrral.

http://www.mkp.sk/index.php?option=com_content&task=view&id=104&Itemid=61

A Nemzeti Emlékezet Hivatalának, a kommunista titkosszolgálatok (ŠTB) tagjait tartalmazó adatbázisában Herdics György agentként szerepel. Természetesen csupán abban az esetben beszélünk a főszerkesztő úrról, amennyiben ő is 1966. november 28-án született.

http://www.upn.gov.sk/regpro/vysledky-vyhladavania.php?kraj=&priezvisko=Herdics&meno=Juraj

http://www.upn.gov.sk/regpro/zobraz.php?kniha=82&strana=70&zaznam=76282

A minap újra a kitelepítésekre, a benesi jogfosztásokra emlékeztünk Komáromban. A december 20-i határnyitás után újra világossá vállt, hogy van egy nemzeti ügyekre fogékony réteg idehaza is. Ezt azért gondolom, mert most is félezernél többen gyűltünk össze a VMK-ban az Ismerős Arcok és Simó József Wass Albert estjére. A műsor után a tömeg átvonult a Meghurcoltak emlékművéhez és mécsest gyújtott. Ezzel csendesen adtuk tudtára a világnak, hogy, bár évtizedek múltak el a jogfosztó rendelkezések megszületése és a kitelepítések óta, nem felejtünk.
A Te Ügyed Kör már akkor embereket vitt az emlékmű tövéhez és emlékezett, mikor az "ügyben" még nem láttak jó "bizniszt" politikai haszonlesők.
A fontos, hogy most együtt voltunk. Köszönet és gratuláció a szervezésért Uraim!