2008. október 20., hétfő

A felvidéki magyarság virtális "status quoja"

Október 7-én, Brüsszelben Giusto Catania EP képviselő (Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottság) vezetésével nyílvános ülést tartottak az Európa Parlamentben. A téma az a jelentéstervezet volt, mely az alapvető jogok helyzetéről szólt az Európai Unió területén. Az ülésen meghívottként parlamenti képviselők az Amnesty International, az Olasz Bírók Szövetsége, valamint a Közép-Európai Emberi Jogok Bizottsága vett részt.

Maga a jelentéstervezet több alpontra oszlik, mely elfogadása esetén tulajdonképpen az Európa Parlament állásfoglalásává vállik. Az ülésen mindenki a saját anyanyelvén szólalt fel, kivéve két néppárti képviselőt. Gál Kinga és Bauer Edit a magyar tolmács jelenléte ellenére angolul beszéltek. Hétperces felszólalásában Gál Kinga kiemelte, hogy a még nem tagok belügyeibe az EU beleszól a kisebségek és nemzeti közösségek jogai terén, hiszen kötelesek aláírni a Koppenhágai Szerződést, a már EU tagokéba azonban nem. Egy szóval sem említette a képviselő-asszony, hogy őshonos magyarok is élnek az EU határai belül kisebbségi sorban. Bauer Edit kifejtette, hogy az újonnan felvett tagállamokban olykor nehezebb a kisebbségek helyzete, mint belépés előtt. Sajnos ő is elfelejtette megemlíteni a szlovákiai magyar közösséget, akiket képviselni hivatott. Az ülésen megjelentek így a jelentéstervezetben szereplő cigányság helyzetére gondolhattak mindkét felszólaló esetében.

Giusto Catania hangsúlyozta, hogy a közösségi politikában nincsenek közös kritériumok a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozóan, ill. nem létezik arra vonatkozó közös uniós definició sem, hogy mit jelent a nemzeti kisebbségekhez tartozás. Catania javasolja egy ilyen definició európai szinten történő kodolgozását az Európa Tanács 1201. számú ajánlása alapján. A jelentés szót ejt arról is, hogy a kelet - és közép európai országokban elvállt egymástól a bevándorlási és integrációs politika, valamint a kisebbségi politika.

Az ülésen egyedüliként Pierre Gillet, a belgiumi székhelyű a Közép-Európai Emberi Jogok Bizottsága képviseletében szólt a szlovákiai magyar nemzeti közösség helyzetéről. Felhívta a figyelmet a szlovák törvényhozás Benes dekrétumokat megerősítő 2007 szeptemberi szavazására, a közigazgatás átszervezésére, a szlovákiai magyar iskolák hányattatott sorsára, a nyelvtörvény be nem tartására és annak visszásáágaira.

Egyszóval, miközben Brüsszelben egy francia ajkú pap – aki nem mellékesen egy jogvédő civil szervezet vezetője - egyedüliként áll ki mellettünk. Duka Zólyomi EP képviselőnk a sajtó szerint „tervezte, hogy a plénum előtt kifogásolja a kisebbségi jogokat sértő honismeret tankönyveket és az uniós pénzforrások elosztása kapcsán tapasztalható diszkriminációt, de őt nem sorsolták ki az egyperces felszólalók közé."(2008. október 9., felvidek.ma) A tragikomikus helyzetet Tőkés László, az Európai Szabad Szövetség frakciója tagjának felszólalása tompította azzal, hogy kiállt mellettünk.

Az MKP a megoldást még mindig abban látja, hogy nyilatkozatokat fogalmaz. A honismereti tankönyvek problematikáját is a visszapostázással próbáljuk orvosolni és azt hangoztatjuk, ha nem sikerül idehaza megoldást találni, akkor majd a külföldhöz fordulunk. A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája azoban bizonyos feltételeket szab. Igaz, míg kormányon voltunk ratifikálta az okmányt a szlovák törvényhozás, de nyolc olyan törvényt nem módosítottak a honatyák, melyek segítségével életünk minden területére kiterjeszthető a Charta. Tehát ebben az esetben az MKP jogász - és külügyes csapata azonnal nemzetközi bíróságok és az Európai Parlament elé kellett volna, hogy vigye az ügyet. Ha van egyáltalán hatékony külügyes és jogász csapatunk. Ott vannak a képviselőink, akik bármikor kérhetnek nyílt tárgyalást az EP-ben. Miért nem teszik?

A polgári engedetlenség egy lufi, ami hangzatos, de tényleges eredményt nem lehet vele elérni. Megkockáztatom, tömegeket nem tudna az MKP a "tankönyv ügyben" sem az utcára vinni.

A status quo fogalma pedig nem létezik a szlovákiai közgondolkodásban. Miért várjuk el bárkitől, hogy betartsa a mi status quonkat, ha sok, nemrég még helyzetben levő politikusunk a közelmúltban maga adta ezt fel, olykor saját jólétéért. Illetve előfordult (lásd Nyitra Megye 2001-2005 között), hogy az MKP sem tartotta ezt be a szlováksággal szemben. Elfelejtettük lefektetni, hogy mi is ez a fennálló állapot amihez ragaszkodnunk kell. Egyesek szerint azért nem tehettük a közelmúltban, mert a koalíciós potenciálunk veszélybe került volna, azaz nem tölthettünk volna kormányon 8 évet.

Magam a felvidéki magyar status quo (fennálló állapot) fogalmához sorolnám az önrendelkezés igényét, a nyelvi jogaink érvényesítését, a Benes dekrétumok rendezését, a magyar oktatás ügyét, a magyar kultúra részarányos támogatásának ügyét, a déli régiók költségvetési támogatásának részarányossá tételét, a magyar régiók európai pénzekből való részarányos finanszírozását, a deli gyorsforgalmi utak megépítését, a Csemadok állami költségvetési intézménnyé tételét, a Selye Egyetem létének garantálását, a református restitúció ügyének orvoslását. Tehát hol fektette ezt a fennálló állapotot le a Magyar Koalíció Pártja. Hol a status quo kidolgozott formája? Sehol!

A honismereti tankönyvek egy elenyésző része megérkezett az oktatási miniszter címére. Na és? Az SNS-es miniszter maximum röhög egyet a markába és zavartalanul teszi a dolgát. A mai kormány elfogadottsága – media ellenszelük elenére - jó a szlovák lakosság körében. A felvidéki magyarok pedig fásultak és, ha nincs szerencsénk, 2010-ben eszük ágában sem lesz a pártunkra szavazni. Nincs miért ránk szavazniuk. Ezen felül egy hatalomból kiszorult szűk kör mesterségesen gerjeszti a párton és a magyar közéleten belüli feszültséget.

Ha nem leszünk elég figyelmesek ugyanaz fog történni idehaza, ami Délvidéken már bekövetkezett. Ott a magyar választópolgárok szerb pártokra voksoltak, mert bennük látták a régiójuk és saját érdekeik érvényesítésének lehetőségét. Ha ez kell nekünk, akkor teljesen mindegy, hogy hány magyar pártunk van, és az egyetlennek ki az elnöke.

2008. október 17., péntek

Amennyiben akad fél órányi szabad ideje kérem nézze meg a Králik TV (www.kraliktv.com) velem készült beszélgetését!

http://video.google.com/videoplay?docid=5520314654388192961

2008. október 14., kedd

A hétvégén Prágában jártunk. Az ember meglepődik, hogy milyen közel van hozzánk az egykori Csehszlovákia fővárosa. Az pedig sokkal érdekesebb, hogy miért kellett kettéválnia annak az országnak, amely úgy, ahogy létezett maradt volna erős. Igaz, hogy ebben az esetben manapság ugyanolyan kisebbség lenne a ma államalkotó szlovákság, mint mi. Prága a világváros szemmel látatóan élhetőbb, mint Budapest. A tömegközlekedés rendezettsége és a tisztaság teszi közép-európai központtá Prágát. Az odavezető autópálya viszont silány. Meglepve vettük tudomásul, hogy a benzin, az élelmiszer még a komárominál is olcsóbb. A pénteket egy hokimeccsen kezdtük. A második Slávia az utolsó Znojmóval játszott. Az eddig csak magyar első- és szlovák másodosztályhoz szokott szememnek rendkívül gyors játék prágai győzelmet hozott a közel 20 ezer néző befogadására alkalmas O2 arénában.

A hétvége megrázó híre Jörg Haider halála volt. A politikai etalonnak, Karintia példaképének autóbalesete nemcsak az osztrák tartományt, hanem az európai jobboldali gondolkodókat is megrázta. Az árral, az európai politikai légkörrel szemben haladt és sikert sikerre halmozott. Élete egy igazi államférfié volt.

Aztán itt az itthoni közélet és annak újabb lufija. Hrubík Béla Csemadok elnök és a TA3 esete. Egyre inkább úgy tetszik, hogy rendkívül furcsa érdekek összjátékát láthatja az a felvidéki magyar ember, aki nem csak az egyetlen napilapból kíván tájékozódni. Egyesek nagyon ügyesen dolgoznak a nemzeti oldal összeugrasztásán. Felvidéken a keresztény-nemzeti oldalnak nincs vezetője. Gondolhattuk, hogy Duray még zászlóvivő maradhat, de megkopott. Reméltük, hogy Csáky Pál újra erőt ad a nemzeti gondolatnak. Sajnos nem vezeti népét. Vagy tehetsége, vagy habitusa nem teszi ezt lehetővé. Csáky rendkívül kulturált, intelligens ember. Csupán ettől azonban még nem lesz jó vezető valaki. E tulajdonságának hiányát pedig kiválóan kihasználja a szlovákiai magyar liberális oldal és az ő szekerüket toló média, melynek az Új Szó a zászlóshajója.

A nemzeti oldal tetszhalott állapotban. Csáky és Duray hívei tudnak egymásról, de csalódtak a pártban és a két politikusban egyaránt. Azt gondolom, hogy még nem lenne késő építkezni kezdeni. Mi ugyanis alkalmasak vagyunk arra, hogy építsünk és ne csak romboljunk. Ne úgy, a hogy a bennünket támadók, akik a közösség hátán mászva könyörögnek az éppen aktuális hatalomnál némi alamizsnáért.