Az elmúlt héten ülésezett a komáromi önkormányzat. Eddig nem volt lelki erőm, hogy írjak erről. Több jó javaslat került elfogadásra. Ilyenek pl. Győrfy László költségvetéssel kapcsolatos javaslata (a bürgermeisternek a hírek szerint piszkálja az ormányát...a kikőtő körül bűzlik valami talán?), vagy Stubendek László javaslata a komáromi városi buszok táblájának kétnyelvűsítéséről. Magam a polgármestert kértem interpellációmban, hogy tájékoztasson bennünket a komáromi kórház körüli helyzetről, hiszen nem tudják a lakosok, hogy régiónkból származó egyének maradtak a Forlife n.o. vezetőségében, vagy idegenek válltak új tulajdonossá. Kértem, ismertesse, ha ezzel kapcsolatos információi vannak. Ott nem tette meg, írásban várom.
Ideiglenesen lekerült a napirendről a Holt-Vág melletti területen, vállalkozók által megálmodott Új Komárom projekt. Ez az a tervezet, amely közel ezer családnak szán a 33 hektáras - könnyűipari termelésnek szánt - területen családi házakat/lakóparki övezetet. Ártatlan arccal terjesztette a hivatal, mintha dúskálnánk az ipari területekben és a munkahelyekben. Na, de hagyjuk...
Magam nem kvitteltem a kavai, illetve a gadóci romosnak mondott iskolaépületek eladási szándékát. Még azt sem, hogy versenytárgyalással adjuk el ezeket. Szeretném, ha nem fordulna többé elő olyan eset, hogy a városnak egy korábbi disznóhízlaldára kell milliókat költeni, hogy azt szociális lakásokká alakíthassa át. A gadóci és kavai korábbi iskolaépületek meglátásom szerint jók lennének szociális, oktatási, vagy sport célokra is.
Az ülés egyébként karácsonyi hangulatban telt.

2004. december 5-re emlékeztek Bátorkeszin

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=9883&Itemid=1

(Képgalériával) A Komárom járásbeli Bátorkeszin impozáns műsorral a négy évvel ezelőtt kudarcba fulladt magyarországi népszavazásra emlékeztek itthoni és magyarországi művészek és közéleti szereplők részvételével. A zsúfolásig megtelt kultúrház műsorát Karkó Henrietta (a képen), a Felvidéki Rockszínház vezetője, az emlékest szervezője nyitotta meg.

Karkó Henrietta visszaemlékezett, hogy négy évvel ezelőtt nagy ünnepre készült egy mintegy 100 fős társasággal a komáromi Európa udvarban. "Be is készítettük a tűzijátékot és a pezsgőt. De az ünnep elmaradt, és a rakétákkal teli doboz még mindig a Felvidéki Rockszínház raktárában van, már a szavatosságuk is lejárt. Akármikor előadásra indulunk, meglátom, és eszembe jut az az este. Bevallom, a bekészített pezsgőt azért megittuk, mert a magyar ember bánatában is iszik."

A műsorvezető szerepét is elvállalva, Petheő Attila felhívta a figyelmet arra, hogy Bátorkeszi az egyetlen hely a Felvidéken, ahol szervezett emlékezést tartanak 2004. december 4-re. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem mindenki élte meg gyászként 2004. december 5-ét. Mint mondta, ismer olyan szlovákiai magyar képviselőt is, aki tréfálkozva és gúnyolódva tekintett a népszavazás eredményére. "Persze voltak olyanok is, akiket elszomorítottak a négy évvel ezelőtt történtek. Az, aki most ünnepi beszédet mond, ez utóbbiak közé tartozik az MKP stratégiai alelnöke, Duray Miklós".

Duray Miklós elmondta, hogy amikor a rendszerváltozás utáni magyar miniszterelnöktől 1990-ben meghallotta, hogy lélekben minden magyar miniszterelnöke akar lenni, úgy gondolta, a magyar nemzet számára véget értek a 20. század megpróbáltatásai. És ezt többé-kevésbe egészen 2002-ig hitte is. "2004 decemberében azonban visszaköszöntött a 20. század. Olyan mélypontra süllyedt a nemzeti szolidaritás és összetartozás, amilyenen talán még sohasem volt. Azóta ezt a napot sokan a szégyen napjának is nevezik. Sajnos, ennek a napnak a szelleme még ma is itt lebeg, és körbejárja a Kárpát-medencét."

A fergeteges, tapsviharokkal kísért műsorban felléptek a Kormorán együttes énekesei, (de az együttes vezetője, Koltay Gergely is személyesen eljött, hogy tiszteletét fejezze ki az emlékezők előtt), a Felvidéki Rockszínház, a Sidó Szilveszter-Vasas Sándor-Gróf Tamás gitártrió és a Kiskunfélegyházi Táncszínház. A kiskunfélegyháziak szolidaritását Bussa Imre alpolgármester személyesen tolmácsolta, aki bizonyára büszkén tekinthetett táncosaik teljesítményére, akik káprázatos előadást produkáltak.

A műsor végén – Perjés Klára szavalata után – az est résztvevői elénekelték a Magyar Golgotát, majd a házigazdák állófogadáson látták vendégül az emlékest szereplőit.