2010. március 29., hétfő

105 évvel ezelőtt született az alábbi sorok szerzője. Pár percet megér, azt hiszem!

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagy¬ló¬ritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!
- Hm... nehéz ügy...
- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.
- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Így...
- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!
- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!
- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...
- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.
- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?
- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.
- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?
- Én.
- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.
- Várjon!
- Nincs időm. Sietek!
- Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik.
- Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével.
- Ajánlom magamat...
- Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott...
- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet.
- Rendben van.
- Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!

Aki esetleg nem jött volna rá, Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című klasszikusának első sorait olvasta fent.

2010. március 27., szombat

A posta is narancssárga

Folyó héten levelek árasztották el a postaládámat. Szép takaros, borítékba zárt levelek. Különben marha lassú ez a helyi posta, hiszen a levél belsejében megtudtam, hogy a Com-(lakáj)Média március 18-án, a városi hivatalvezető március 19-én írta levelét szerénységemnek, mint önkormányzati képviselőnek, viszont azok csak március 25-én érkeztek. Aztán csütörtökön jött még egy küldemény, amiről majd később.
A legutóbbi testületi ülésen jelen nem lévő Com-(lakáj)Média ügyvezető igazgatója-aki nem mellesleg két irányában elfogulatlan önkormányzati képviselő társam főnöke-magyar nyelvű levélben tájékoztatott arról, hogy mindenki másnak a hibája, hogy 2001-től az idei évig (2010) nem tudták átírni a felügyelőtanácsi tagok neveit. Miképpen működhet hivatalosan egy városi cég, ha annak felügyelőtanácsi tagsága tulajdonképpen nem létezik hivatalosan. Azaz, a lakájmédia Komáromban (városi TV, Komáromi Lapok) ügyében az új felügyelőtanácsi tagok nyugodtan kiabálhattak volna és mindenki mutogathatna rájuk, hogy mit akarnak, hiszen hivatalosan nincssemmibe beleszólásuk. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy I. Tibor regnálásának elejétől ilyen állapotok uralkodnak a városi közösség szolgálatára hivatott médiumokban. Ezt nevezik, nálam bölcsebbek, centralizált demokráciának.
A másik, szlovák nyelvű levelet, Peter Kovács hivatalvezetőtől kaptam. Azzal kapcsolatban tisztelt meg soraival, hogy újonnan felhívtam a figyelmét arra, hogy a Nádor utca elején található kampány szökőkútból szivárog a víz. Ez a víz pedig a lakosok elmondása szerint a Kormorán melletti ház alá csorog. Az a válasz érkezett, hogy a 2006-os polgármesteri kampány részeként (ez nem volt a válaszban) épített izé...csobogóból egy 2009-es próba alapján bizonyíthatóan nem folyik a wasser. 3 év alatt sikerült ellenőrizni és 1 év alatt ezt sikerült tudatni a lakosokkal is. Arra a felvetésemre, hogy nem zökkenőmentes a Nádor utca Szt. András templom és Kormorán közti részének áramellátás, aztat írta a hivatalvezető úr, hogy az egészről tulajdonképpen a Szlovák Takarékpénztár tehet és a villamosművek januárban értesítve lettek a bajról, és fel is lettek szólítva, hogy a tavaszi időszakban távolítsák el a problémát. Ez is szép eredmény lenne abban az esetben, ha már nyáron nem szóltam volna az adott helyzetről ahivatalvezetőnknek. Aztán volt még egy felvetésem, melyről az iméntivel egyidőben a Szentháromság szobornál találkozva számoltam be Péternek. Kértem, hogy rakassák már rendbe a kivitelezővel a Nádor utca gödreit, mert a XXI. században egy díszburkolat ilyen állapotban szégyen. Abban az esetben természetesen ez nem minősül szégyennek, ha a díszburkolat alól kifelejtettek egy réteget a nagy siettségben a kivitelezők szintén 2006-ban. A törvény szerint azonban a jótállás 5 évre szól az ilyen munkálatok esetében, így a hivatal pár utcával arréb bekopogtathat a kivitelezőhöz és kérheti a rendbetétel. Azt elfeledtem, hogy erről a kérésemről természetesen a hivatalvezető úr, szlovák nyelven írott levelében megfeledkezett.
A harmadik levél sem egy pirulós tinilánytól érkezett parfümillatú kézírás. Hanem egy sima lejárató levél. A tájékozott levélíró Ógyalla városában ült a billentyűzet elé és az információs törvényre hivatkozva tőlem kér városi információkat. Szerintem jobban tenné, ha a városházát uraló párttársaitól kérné Most ugyanezt, hisezn I.Tibor és udvartartása a hivatal, ahonnan csoroghatnak számára a vizes cégről információk.

2010. március 22., hétfő

"Dél-Komáromban sem árulnak szlovák nyelvűt"

Ezt mondta Komáromban az újságárus-információs irodában a hölgy, amikor megkérdeztem, hogy miért nincsenek kétnyelvű komáromi reklámtárgyak a boltban.
Kicsit felháborodott, de nem akarom bántani, ezért csak azt mondom, hogy nagyon-nagyon furcsán reagált.
Menj be kérlek kedves olvasóm a komáromi információs irodába (ha megtalálod egyáltalán), ami újságárusként működik és válogass a szlovák címeres kulcstartók, Komárno feliratú bögrék, kitűzők és kulcstartók közül.
Legyél egy olyan turista, mint aki úgy megy innen/tőlünk haza, hogy újra egy szlovák történelmi városban jártam...Komárnoban.
Legyél egy olyan turistához hasonlatos, akinek szájába nyomják a szlovák Komáromot és aki azt adja majd tovább a gyerekének, hogy a szlovák városban milyen királyok szobrát látta az Európa udvarban, vagy milyen gyönyörű erődje lehetne ennek a szlovák városnak Komárnonak ha törődnének vele. A városnak aminek a címere itt lötyög ám a kulcstartómon. A kulcstartón, ahol a Komárno örök, a Komárom/Révkomárom meg már nem is létezik...

2010. március 15., hétfő

Köszönöm a segítséget a Csemadok alapszervezetei képviselőinek és a hangosításban, emelvény állításban, kultúrműsorban segédkezőknek.
Külön elnézést kérek mindenkitől, akinek nem mondtam a nevét a koszorúzók között.

Ma, a Jókai szobor tövében a megemlékezésen nagyjából az alábbi gondolatokat osztottam meg az ünneplő tömeggel:

Történt, hogy egy nappal a pákozdi csata után kivégezték Zichy Ödönt, az árulót. Zichy a magyarság ellen felket délszlávokat a rend felforgatására akarta bírni. A piros-fehér-zöldben hont védő magyar csapatokat röpcédulákkal pártütésre, megbékélésre, a sárga-fekete ellenféllel való együttműködésre kívánta buzdítani. Zichy Ödön gróf azt állította ezekről a nála talált kampány cédulákról, hogy csupán tévedésből tette a magyar kormány elleni kiáltványokat az útipoggyásza közé.
Ez a saját állítása szerint nemzeti érzelmű Zichy gróf oltalomlevelet kapott az ellenségtől, Jellcsics altábornagytól, amelyben az Roth cs.kir.vezérőrnagyot szólítja Zichy Ödön védelmére. Minden tény amellett szólt, hogy elárulta a magyarságot.
162 év nagy idő, de a mának is megvannak a magyar megalkuvó árulói.
Emlékszünk mi a közelmúltból olyan emberre, aki tévedésből hirdette az ellenfél igéjét, kampányolt a pártütők mellett. Sőt azt is tudjuk, hogy sokak piros-fehér-zöld köpönyegének másik fele narancssárga.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban a mieink színe a piros-fehér-zöld volt.
Azok a magukat magyarnak nevezők, akik a hatalommal kívántak összejátszani különféle előnyökért, azok sárga-fekete színt hordtak.
Az idei év a választások éve. Figyeljünk jól! A magyar érdekeket a piros-fehér-zöld és nem a narancssárga képviseli. A felvidéki ember jogait nem az egyszer narancssárgák másszor a piros-fehér-zöldbe bújók fogják kivívni számunkra.
Tehát engedelmükkel, még egyszer véssük jól eszünkbe, hogy Zichy Ödön vesztét az árulása okozta. A mi győzelmünket pedig csak és kizárólag az jelentheti, ha megszabadulunk a köpönyegforgatóktól, illetve ha a kokárdánk színe vezet bennünket 2010-ben is.
Le a kalappal a gútai alap-és középiskolák előtt!!!
A város összes magyar iskolája ott volt ma délben a Kápolna parkban, hogy együtt emlékezzenek az 1848/49-es eseményekre. Képzeljenek el 5-600 fiatalt az iskoláik zászlai alatt...és természetesen nemzeti lobogóink alatt. Nem is tudtam mást mondani ilyen helyen, minthogy az 1848-as forradalmat fiatalok kezdték és azt, hogy a szabadságharc katonái is a fiatalok közül kerültek ki. 1848/49 üzenete pedig csak az lehet a mai kor fiataljai számára, hogy megéri becsületesen magyarként élni úgy, hogy mindig tiszta lelkiismerettel tudjunk szüleink, vagy gyermekeink szemébe nézni.

2010. március 14., vasárnap

Ma ismét két megemlékezésen voltam. Perbetén sajnos csupán a Csemadok Komáromi Területi Választmányának koszorúját tudtam elhelyezni a kopjafa tövében, mert korábban elígérkeztem Radványra. Perbetén is megtelt a kultúrház és az elmondottak alapján nagyon színvonalas műsorral rukkolt elő az új helyi elnök vezette csapat.
Dunaradványon olyan megható műsort láthattunk, hogy az ember csak a levegő után kapkodott. Ezután Máday Norbert tartott egy kalandos szívből jövő előadást a forradalomról és a szabadságharcról, hogy minden korábbi gondolatomat elfeledtem.
Ezután magam mondtam el, hogy a felvidéki magyarságnak nem kell foglalkoznia az idióta, ellenünk hozott törvényekkel. Inkább a szívünknek engedelmeskedve kell úgy élnünk magyarul, hogy mindig gyermekeink szemébe merjünk nézni. Olyannyira feltöltődtem a radványi hangulattól, hogy csak úgy pörögtek a gondolataim hazafelé az autóban. Felemelő volt ismét a nap. Sok ember mindkét helyen és, ami a legfontosabb talán, hogy sok-sok fiatal mindenhol, ahol résztvettem a megemlékezésen.
Remélem holnap is meghitt ünnep elé nézünk Gútán és Komáromban is.
Akik nem járnak ilyen helyekre, azok veszítenek. Akik csak a kampány évében jelennek meg egy kokárdá val mejjükön, azoknak nem szabadna, hogy kampány közelbe kerüljenek. Tegnap Ekelen jártam, ahol viharos szél ellenére is koszorúztak. A kultúrházból megmaradt kultúrteremben pedig újra megmozdult a helyi sikola és olyan műsort adtak az ekeli gyerekek, hogy az ember torka elszorult. Sokan voltunk a Csemadok megemlékezésén.
Naszvadon megtelt a kultúrház (nem kellett Lajcsi, elég a nemzeti ünnep). A kétrészes megemlékezés az ünnephez méltó volt. A História együttes fellépésével pedig olyan színvonalat súrolt, ami ritkaságszámba megy felénk. Ne feldjük azért a verseket mondó hölgyeket sem. A naszvadi Csemadokba új életet leheltek. Olyan emberek tették, akiknek nem divatirányzat a piros-fehér-zöld, akik számára nem áldozat a néhány órás produkciókat megelőző több hetes szervező munka.
Két falusi rendezvényen együtt, több mint félezer magyar ember. Politikai formációnak nagy pénzeket kell ahhoz mozgósítania, hogy ez összejöjjön. A Csemadok mindezt megteszi önerőből. Egyedül képes ilyen tömegeket megmozgatni a Felvidéken. Annyi embert, amiben erő van. Annyi jóérzésű magyar embert, akikkel minden pillanatban neki lehetne állni végre egy igazi felvidéki magyar rendszerváltoztatásnak. Összefogással!

2010. március 7., vasárnap

Tök jó! Tegnap az alkoholista pártelnök és bandája Komáromban koszorúzott. Megvallom először nem tudtam, hogy azért mászik-e fel a tetőre, hogy koszorúzzon, vagy onnan is le akar brunyálni. különben azt hittem először, hogy valami helyi mulattság kezdődik, de, mint kiderült az egész országból megjelentek a parlamentben részegen szambázó hívei. Komárom le se ejtette őket.

Közben a magyar párt jelölteket állított Pozsonyban. Figyelmükbe ajánlom az 54-es számú versenyzőt :-)

2010. március 2., kedd

Ma 8.30-kor megszületett Balázs tesója Petheő Barna. Súlya 3,6 kiló, magassága 52 centi!

2010. március 1., hétfő

Slovan-DAC

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=20583&Itemid=1

Újabb bizonyíték, hogy a szlovák rendőrség nem áll a helyzet magaslatán. Az elmondások szerint, amit a hétvégén a Disznómezőn csináltak a felvidéki drukkerekkel, az két dolgot jelenthet:
1. Abszolút nem értenek ahhoz, hogy miképp kell egy focimeccset biztosítani
2. Csak arra utaznak, hogy magyarokat verjenek

Amennyiben az első állítás igaz, abban az esetben a belügyminiszter és az országos rendőrparancsnok távozása törvényszerű egy demokratikus országban.
Amennyiben a második állítás helytálló, abban az esetben az ország, ahol élünk nem nevezhető demokratikusnak, illetve át kell értékelnie a közösségünk és a többségi nemzet közti rendszerváltoztatás óta eltelt 20 esztendő történéseit. Azt természetesen nem is kell hangsúlyozni, hogy egy júniusi kormányváltás sok mindenre megoldást jelenthetne.

Emlékeztetőül: 2008-ban ugyanez a rendőrség vert válogatás és ok nélkül magyar nemzetiségű, többségében felvidéki szurkolókat Dunaszerdahelyen a DAC-Slovan meccsen. Azóta sem kértek elnézést, ismerték be, hogy hibáztak.