Az elmúlt csütörtökön újra ült Komárom önkormányzata. Nyolc órán keresztül élveztük egymás társaságát. Mindig öröm számomra a hasonló együttlét…

Interpellációmat a polgármesterhez intéztem. Ahogy illik. Felhívtam a figyelmét arra, hogy biztosan az idő hossza teszi, de januári interpellációmra, mikor a kórház helyzetéről voltam bátor érdeklődni – a válaszadásra 30 napja van ilyenkor -, elmulasztott választ adni. Ő erre bölcsen azt mondta, hogy: „a kórházzal kapcsolatban nincs semmiféle munkaköröm, ami az önkormányzattal összefügg”. Nocsak. Tehát a város területén működő kórház helyzete nem szívügye annak a polgármesternek, aki tisztségénél fogva tagja a kórházat felügyelő grémiumnak. Hogy jöjjenek érte késve a már nem saját mentői!

A másik hozzá intézett kérdésemben arról bátorkodtam érdeklődni, hogy miért nincsenek kiírva magyar nyelven Komárom elővárosainak nevei (Nová Stráž, Ďulov Dvor, Hadovce, stb.). Erre ugyanis a szlovákiai törvények lehetőséget adnak. Erre a kérdésemre írásban kapok választ. Remélem válasza később érkezik az új, magyar nyelvű Őrsújfalu, Gyulamajor, Gadóc tábláknál.

Utólag is bocsánatot szeretnék kérni a teremben ülőktől, hogy a teljesített/teljesítetlen határozati javaslatokkal raboltam drága idejüket. Azért nem hiszem, hogy káros lenne, ha az ember felhívja a figyelmet arra, hogy a Klapka téren rohadó poliklinika épülete ügye már 5 éve nincs rendezve (373/2004-es határozat). Mikor rákérdeztem, hogy felvették-e a kapcsolatot az elmúlt években a kórházat működtető Forlife n.o.-val, hogy igaz-e, hogy mint üzemeltetőnek neki van opciós joga az ingatlanra? Megkérdezték-e, hogy igényt tart-e az épületre. Ha nem, akkor érveltek-e ezzel a megyei elnöknél, aki korábban már az MKP-s többség ideje alatt sem volt hajlandó ez ügyben kommunikálni (a szemkórház ügye is hasonló lehet??). Erre az alpolgármester nő támadásnak vette kérdésemet és nekem rontott, mint idegen nemzetiségű a szülőanyjának. A legerősebb érve az volt, hogy a határozat nem tartalmazza azt, hogy a kórház üzemeltetőjének elővásárlási joga lenne. Azt is mondta, hogy ha akarom, szavazzak a pont végleges törléséről. Megrettentett, hiszen az ember megijed, ha fennáll a gyanúja annak, hogy ő az, aki töröltetett egy város érdekében álló pontot. Az viszont nyugodt marad, aki nem tesz az ügyben semmit. Mi van itt kérem?

Aztán a 883/2008 és a 955/2088-as határozattal kapcsolatban érdeklődtem, hogy miképpen áll a Szent István királyunkat ábrázoló szobor ügye. Érkeztek-e be pályázatok a szobor elkészítésére? Döntött-e már az erre hivatott bizottság? Láthatná-e a testület a beérkezett terveket? Csend honolt a teremben. Válasz majd levélben a hivatalvezetőtől. Emlékeznek a Jókai Közművelődési Egyesület a gazdája a kiváló ötletnek, hogy a Lúdpiac téren emeljen a komáromi magyar közösség egy Szent István szobrot. A város a nemes kezdeményezés élére állt és azóta csak suttogás és félreértések vannak az ügy körül.

Az ülés többi részében rendkívül sok fontos dolgot érintettünk.

A harcsási disznóhizlaldák ismét szóba kerültek, hiszen volt, akinek felajánlották az ott lakást, de valamilyen oknál fogva a várakozó listán - lehet, hogy 10 éve - szereplő emberek közül néhány inkább visszautasította az odaköltözést. Azt is hallani, hogy sok ottani lakos reklamál is a büdös miatt.

Előkerült a parkolás kérdése is az ülésen. Novák Tamás képviselő szerint a városban jogot sértenek azzal, hogy a nem fizető, ám nem tilosban parkoló autókra bilincset tesznek. Az alpolgármester nő szerint a rendszer működik. Csak azt nem veszik észre a drágák, hogy még inkább tönkretette a belvárost a fizetős parkolás. Felhívtam arra a figyelmet, hogy tönkre mennek az üzletek és, hogy a déli városrészben azt tapasztalva, hogy csökken a belváros forgalma, díjmentessé tették a parkolást. A polgármester a hasonló szellemben felszólalókra úgy reagált, hogy nem igaz, hogy a fizetős parkolási rendszer tönkretette a belvárost. Demagógiával vádolta meg az ebben a szellemben felszólalókat, sőt azt találta mondani, hogy gyakrabban kellene a tisztelt képviselőknek sétálniuk a belvárosban.

No, kedves Tibor! Én már akkor a nagyapám kezét fogva korzóztam, az akkor tömött belvárosban, mikor Te még csak turistaként jártál a városban. Ha meg éppen itt tartunk, akkor nem lenne haszontalan, ha végigcsattognál a Nádor utcán az alkalmazottaiddal együtt. A kampányszökőkutad alatti víztartály alámossa a Kormorán melletti (ha tudod melyik a volt Kormorán…) lakóházat. Aztán a szivárgó szökőkútból az elektromos vezetékek kilógnak. Ezek életveszélyesek az ott sétálókra, vagy az arra szaladgáló csemetéinkre (a sajátodra, az enyémre…).

Azt is látnád, hogy a kampányburkolatod süpped, fejre esnek rajta a magas sarkúban közlekedő hölgyek.

Az útfelújítás és a szökőkút jó ötlet volt, azt leszámítva, hogy hagyomány és környezetidegen az utca e részén. Ahogy a nemrégiben ültetett fák is.

Az információs számítógép nem működik, de ezt jobb esetben csak a turisták veszik észre, ők meg nem szavazhatnak rád.

Ez az utca első 20 métere volt. Ha néha beszélsz is az ottani polgárokkal, akkor megtudod azt is, hogy az utca felújításkor az elektromos vezetékeket csak a Klapka tértől a múzeumig újították fel. Ez azt jelenti, hogy mindennaposak az áramkimaradások a Nádor utca híd felé eső részén. A bank például a szomszéd utcán keresztül szerzi az áramot, mert rendre szétesett a rendszere. Ha erről nem tudtál eddig, most szívesen tájékoztattalak. Viszont ha tudtál róla, és nem tettél a problémák kiküszöböléséért, akkor sajnos nem vagy méltó Komárom polgármesterei székére (hogy téged idézzelek: „nem rosszból és pozitívan mondom ezt”)

Érdemes visszaidézni még néhány mondatot a sok pozitívum mellett, amiről a városi és lakáj média majd úgyis tájékoztat bennünket.

Megszavaztunk egy rakás pénzt egy sportpálya építésére, de bizonytalan volt, hogy arra, ami már a hetesen lassan elkészül, vagy egy újra. A város kinnlevőségei még mindig magasak Győrfy László képviselő 114 millió korona szintet említett, ha jól emlékszem. Dubány Imre képviselő arra kérdezett rá, hogy miképpen fizettek ki egy projektre 1,8 millió koronát, ha még tulajdonképpen az nem teljes. Horváth Kornél kíváncsiskodott, hogy annak ellenére, hogy a versenybizottság nem adott el egy lakást sem, hogy kerül a lakáseladásból való bevételi oldalra 2,5 millió korona. Természetesen mindegyik kérdésre érkezett ilyen-olyan válasz a hivatal részéről.

Az ülés óriási pozitívuma, hogy sok-sok civil szervezet részesül városi támogatásban. Azt gondolom, hogy eddig nem látott mértékben. Az irány rendkívül jó, gratulálok a városvezetésnek hozzá.

Tegnap ültük egyik legnagyobb nemzeti ünnepünket. Hosszú idő után ma megvásároltam egyetlen magyar nyelven írott napilapunkat. Szégyen! Címlapon a budapesti események feltupírozva és a fasisztoid szlovák tanerő rendőrautóba gyömöszölése. Néztem elölről és hátulról a lapot, de a márciusi megemlékezésekről egy árva szót sem körmöltek a szabad sajtó élharcosai. Előfordulhat persze, hogy majd holnap vagy holnapután közölnek friss hírt a március 13-án, 14-én, vagy ne adj Isten 15-én szervezett ünnepségekről. Csak óvatosan, megfontoltan, ahogy annak idején az Új Szós liberókhoz csapódott korábbi "vezetésünk" tette a lassú lépések politikájával. Lassú lépéseikkel le is csúsztak a történelmi lehetőségekről ezek a drága „divatmagyarjaink”. Vagyis a mi történelmi pillanatainkat kótyavetyélték el ezek. Nem mintha a mozdulatlanság távolabb mutatna(…), de az ember hiszi, hogy az álló gépezetnek még lehet ereje felgyorsulni.

Sajnos sokan vannak, akiknek még ilyenkor az ünnepen is fáj az igazság. Ha viszont állandóan ezekkel a pillanatemberekkel foglalkozunk és nem mondjuk ki az igazat, akkor bizony teret adunk az ő hazugságaiknak.

Úgy, ahogy ugyanennek a bandának tagjai teszik ezt Komáromban. Elkótyavetyélik bizony a jó urak a vagyonunkat és azt gondolják, hogy a polgár nem veszi észre. Pedig ti drága, felelősséget mindig másra hárító „vezetőink”, a komáromi ember soha nem volt ostoba. Csendben figyel, aztán egyszer dönt a sorsotokról. Akkor nem fog számítani a csalás, az ármánykodás, a fenyegetés. Nem ám! Nem lesz többé arra lehetőségetek, hogy úgy magasodjatok ki a tömegből, hogy magatok körül mindenkinek levágjátok a fejét. Azoknak a skalpját gyűjtitek, akik a közösségért élnek és, akik rámutatnak arra, hogy egyszerű árulók vagytok. A csendes tömeg még türelmes. Ez pedig benneteket túlzott magabiztossággal tölt el. Annyira, hogy már a látszatra sem ügyeltek. Egyet azonban ne feledjetek! A magunkfajta egyelőre úgy akart meccset nyerni, hogy a fehér asztal mellett, becsülettel elmondja, hogy ne csináljátok ezt srácok. Még nem támadtunk! Még nem…

Gyalázat, hogy mindezt az egyetlen magyarul íródott szlovák lap hozta ki belőlem és az, hogy sok-sok szemétséget láttam/tapasztaltam ettől a politikailag, személyileg jól behatárolható brancstól az utóbbi időben.

2006-ban, Brüsszelben az Európa Parlamentben, egy nyílt tárgyaláson az alábbi beszédet mondtam el. Ezért engem, akkor az előző vezetés ki akart záratni a pártból. Az országos elnökség elé citáltak és ott vontak felelősségre, főképpen azok, aki ma már nem ülnek ott. Érdemes erről a mai nyelvtörvényes, Pátria rádiós, tankönyves időszakban megemlékeznem...engedelmükkel. Ne feledjem, ma már azt is tudjuk, hogy sajnos pártomra 2006-ban 50 000 emberrel szavazott kevesebb, mint az azt megelőző parlamenti választásokon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tájékoztatni jöttünk, mert ezt nem teszi más helyettünk. Beszámolni arról, hogy az Európai Unióban létezik még olyan őshonos, hazájától mesterségesen elszakított nemzeti közösség, amelyről félretájékoztatják Önöket.

A szlovákiai magyarság, mint tudjuk, kényszerkisebbség, viszonylag összefüggő magyar többségű területen él.

Szlovákiában a magyar párt (MKP), 10%-os kisebbségi párt, amely 8 éve. Kormányzásának ideje alatt fogadták el a jelenlegi közigazgatási rendszert (amely minden megyében kisebbségbe szorítja a magyarságot) és a kisebbségi nyelvekről szóló törvényt is.

A Regionális és kisebbségi nyelvek európai kartáját Szlovákia 2001-ben ratifikálta. Ennek rendelkezéseinek megvalósításához mintegy nyolc szlovák törvény módosítására volna szükség.

Az asszimiláció az utóbbi évtizedben felgyorsult, amelynek két fő oka a vegyes házasságok (1930-ban 10%, manapság 30%) és az iskolaválasztás. A magyar gyermekek mintegy 25%-ka szlovák iskolába jár a Felvidéken. Ennek több oka van, melyek közül csupán kettőt említenék meg: a Benes – korszakból hátramaradt félelem és a kisebbségi létből fakadó, hátrányos megkülönböztetéstől való félelem. A magyar nemzetiségű általános iskolások 75%-ka jár magyar iskolába, míg a vegyesházasságokban születetteknek csupán 15%-ka.

Az 1991 – 2001-es népszámlálások között eltelt 10 év alatt 50 000-rel fogyott a szlovákiai magyar közösséghez tartozók száma. Ugyanebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek száma közel 100 000-rel nőtt. (1920-ba Szlovákia területén 1,9 millió lakos és ebből 890 000 magyar élt, 2001-ben 5,4 millió lakos ée ebből 520 000 magyar él).

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szlovákiában, a felvidéki magyarság körében hiányzik egy olyan átfogó program amely támogatja az anyanyelven tanulást, hiányzik a magyar – és nemzetiségi kultúrák kidolgozott támogatási rendszere, hiányzik a magyarságot súlytó rendeletek hatálytalanítása, hiányzik a tényleges kétnyelvűség, hiányzik a magyar nyelv egyenrangúsítása, hiányzik az autonómia bármilyen formájának léte.