A hétvégén Prágában jártunk. Az ember meglepődik, hogy milyen közel van hozzánk az egykori Csehszlovákia fővárosa. Az pedig sokkal érdekesebb, hogy miért kellett kettéválnia annak az országnak, amely úgy, ahogy létezett maradt volna erős. Igaz, hogy ebben az esetben manapság ugyanolyan kisebbség lenne a ma államalkotó szlovákság, mint mi. Prága a világváros szemmel látatóan élhetőbb, mint Budapest. A tömegközlekedés rendezettsége és a tisztaság teszi közép-európai központtá Prágát. Az odavezető autópálya viszont silány. Meglepve vettük tudomásul, hogy a benzin, az élelmiszer még a komárominál is olcsóbb. A pénteket egy hokimeccsen kezdtük. A második Slávia az utolsó Znojmóval játszott. Az eddig csak magyar első- és szlovák másodosztályhoz szokott szememnek rendkívül gyors játék prágai győzelmet hozott a közel 20 ezer néző befogadására alkalmas O2 arénában.

A hétvége megrázó híre Jörg Haider halála volt. A politikai etalonnak, Karintia példaképének autóbalesete nemcsak az osztrák tartományt, hanem az európai jobboldali gondolkodókat is megrázta. Az árral, az európai politikai légkörrel szemben haladt és sikert sikerre halmozott. Élete egy igazi államférfié volt.

Aztán itt az itthoni közélet és annak újabb lufija. Hrubík Béla Csemadok elnök és a TA3 esete. Egyre inkább úgy tetszik, hogy rendkívül furcsa érdekek összjátékát láthatja az a felvidéki magyar ember, aki nem csak az egyetlen napilapból kíván tájékozódni. Egyesek nagyon ügyesen dolgoznak a nemzeti oldal összeugrasztásán. Felvidéken a keresztény-nemzeti oldalnak nincs vezetője. Gondolhattuk, hogy Duray még zászlóvivő maradhat, de megkopott. Reméltük, hogy Csáky Pál újra erőt ad a nemzeti gondolatnak. Sajnos nem vezeti népét. Vagy tehetsége, vagy habitusa nem teszi ezt lehetővé. Csáky rendkívül kulturált, intelligens ember. Csupán ettől azonban még nem lesz jó vezető valaki. E tulajdonságának hiányát pedig kiválóan kihasználja a szlovákiai magyar liberális oldal és az ő szekerüket toló média, melynek az Új Szó a zászlóshajója.

A nemzeti oldal tetszhalott állapotban. Csáky és Duray hívei tudnak egymásról, de csalódtak a pártban és a két politikusban egyaránt. Azt gondolom, hogy még nem lenne késő építkezni kezdeni. Mi ugyanis alkalmasak vagyunk arra, hogy építsünk és ne csak romboljunk. Ne úgy, a hogy a bennünket támadók, akik a közösség hátán mászva könyörögnek az éppen aktuális hatalomnál némi alamizsnáért.