Képzeljük el, ahogy valaki felvesz egy óriás hitelt és aztán óriási csinnadratta közepette az ország/város közepén átad egy zsákutcát, amit bicikliútnak keresztel el. Képzeljük el azt az esetet is, hogy valaki a Vág partján bicikliutat épít...és mindenkit hülyének néz közben. A töltés tetején lévő a műutat ugyanis néhány éve aszfaltozták. Az építtetővel mégsem a meglévő úthoz told hozzá kilométereket jó városvezető, hanem feltöreti a majdnem új aszfaltcsíkot és a helyébe egy ugyanolyat épít. Na, fel van adva a lecke. Azért írtam, hogy első Tibor udvartartása felkészülhessen a jó magyarázatra. Minek ez a pazarlás fiúk. Ha ennyi pénze van a városnak, minek kényszerítettétek bele egy hitefelvételbe? Urak, ez felér egy lopással!!!

Kongresszust tartott a hétvégén a Magyar Koalíció Pártja. 15 tagú lett az elnökség és csupa új ember kapott benne helyet. Szerencsére azok, akik a korábbi elnökségben nem tettek-vettek és nem hoztak olyan döntéseket, aminek köszönhető volt a választási bukás. Tehát a bukta előidézői nem kapaszkodnak a székeikhez, nem kerültek vissza a hatalomba. Sőt, mi több, alulról jött a tisztújítás szele, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az összes alapszervezet megújult, új küldötteket választottak a járási konferenciákra, akik új arcokra bízták az országos tisztújítást. Csak így lehet!
Vélhetően sikerült értékelni a választási bukás okait, sőt az elmúlt 12 év visszásságait is. Olyan kérdésekre is választ kaphattak a küldöttek biztosan, hogy ki a felelős azért, hogy történelmi mélyponton van a felvidéki magyarság. Nagyon jó, hogy megtörtént az elszámoltatás is.
Egyszóval örömmel tölthet el engem, mint mezei párttagot a tudat, hogy sikerült megújulnia az MKP elnökségének. Külön öröm, hogy csupa jobboldali gondolkodó került jobboldali pártunk élére. Végre van kiért újra dolgozni.

Vagy lehet, hogy nem is történt meg mindez? Lehet, hogy nem újultak meg az alapszervezetek? Nem történt értékelés? Elmaradt az elszámoltatás? Az is lehet, hogy csak átfestették a kuplerájt, de a munkaerő maradt? Történt egyáltalán valami?

Az akna fedőnevű szponzorált hírportál a következő kérdéseket tette fel két komáromi és egy ógyallai közéleti szereplőnek. Engedelmükkel, kéretlenül én is megválaszolom őket

Hogyan látja az MKP működését a jövőben?
Sajnos ugyanúgy, ahogy egy család életében, először le kell ülni és meg kell beszélni az eddig megélt közös dolgokat. (Az ilyen beszélgetések nem a konfliktus kereséséről, hanem a dolgok rendezéséről szólnak ugyebár.) Ez eddig még nem történt meg, és minél tovább húzódik ez, annál nehezebb lesz a konstruktív párbeszéd. Ha a végkövetkeztetéseket levonták a párt tagjai és eltávolították a gondok okozóit, illetve leplezőit, egy új élet kezdődhet. Amíg nem lesz nagytakarítás és módszerváltás a párton belül, addig nem érdemes a további működésről beszélni.
Egyébként természetesen van vízióm arról, hogy miképpen lehetne ütőképessé formálni a Magyar Koalíció Pártját. Dióhéjban: a pártnak mozgalommá kell válnia.
Hogyan nyerheti vissza a súlyát az MKP?
A Magyar Koalíció Pártjának nem tudni, hogy volt e igazi súlya az eltelt 12 esztendőben. Sajnos a komáromi egyetemen kívül egyéb kézzelfogható, a közösség helyzetét javító eredménye nem volt. A pártnak hosszútávú, szakaszokra bontott cselekvési tervet kell megfogalmaznia, ami egyszersmind a felvidéki magyarság jövőképét is tartalmazza. Meg kell határoznunk a nemzeti minimumot, ami mentén politizálnia kell az MKP-nak. Ha nem sikerül az önrendelkezés, a magyar egyházmegye, a benesi dekrétumok rendezése, a jogfosztások, átfogó kisebbségi törvény minimumához ragaszkodnunk, illetve a szlovák féllel a gazdasági és infrastruktúrális fejlesztés ország más részeihez hasonló mértékének kivívását minimumként meghatároznunk, akkor sajnos nem lesz változás. Akkor új utat kell keresnünk, hiszen a tényleges felvidéki magyar érdekképviselet a nemzeti lét védelméről és a becsületes és normális életkörülmények megteremtéséről szól, nem a politikusok egyéni érdekeiről.
Milyen stratégiát tart a legmegfelelőbbnek a novemberi önkormányzati választásokat megelőzően?
A 2010-es önkormányzati választásokban benne van az MKP számára a bukás veszélye. Nagyon nehéz lesz az eddigi alvó helyzetből vágtára váltani, főképpen úgy, hogy a párt belső emberei közül néhány mindig elárulja a következő taktikánkat. Azokkal nem szabad szövetkeznünk, akik átverték a magyarságot és cserben hagyták a választókat. Tisztáznunk kell a komáromi alapszervezeten belül, hogy kik azok, akik bizonyíthatóan az ellenféllel kollaborálnak. Érthetően szólva: egy focimeccsen, ha valaki az ellenféllel előre egyezteti bizonyos javakért cserébe az eredményt, az bundázik és eltiltják a futbaltól. Ezt kell nekünk is tennünk a bundázókkal! Míg meg nem köveznek, el kell mondanom, hogy nem vagyok a leszámolás hive, csupán a rendet szeretem. Mindenek előtt a pártok felett álló civil összefogást szorgalmaznám Komáromban. Olyanok kell, hogy irányítsák a várost, akik számára nem cél, hanem eszköz a komáromi politizálás, az érdekképviselet. Komáromot komáromi érzelműek kell, hogy a kezükbe vegyék végre. Olyanok, akik korábban kerékpároztak már Komárom utcáin!

Minden szentnek maga felé hajlik a keze

A történelem fontos alakítója életünknek, így történelemtanár-bölcsészként engedtessék meg, hogy Szent Konstantinról (Cirill) és Szent Metódról néhány szót ejtsek. Kettőjüket II. János Pál papa Európa társ-védőszentjeivé nyilvánította 1980. december 31-én, azóta az ő ünnepnapjuk február 14. Sokak számára nem ismert, hogy két görög (bizánci) szerzetesről van szó, akik vér szerinti testvérek voltak. A források szerint Konstatntin volt tanultabb, hiszen filozófus és nyelvtudósként követte testvérét a szerzetességbe, miután a keresztény-muzulmán hitvitákban a magunkfajtát védte. Mikor a kazár kiküldetés után hazatérve 862-ben a morva fejedelem Rastislav hittérítőket kért III. Mihály bizánci császártól, az az idegen nyelveket jól beszélő testvérpárt küldte annak velehradi udvarába. (Máig vitatott, hogy a mai Szerbia, vagy Morvaország területére érkeztek-e a hittérítők.) Itt iskolát alapítottak, lerakták a szláv nyelvű papképzés alapjait és több tucat szerzetes tanítottak a szláv liturgiára, illetve a szláv ábécére. Ne feledjük, hogy Szent Metód fordította szláv nyelvre a Bibliát, Konstantin pedig amellett, hogy megalkotta a glagolita ábécét, több egyházi könyvet fordított szláv nyelvre. A római pápa egyébként eretnekséggel vádolta meg őket, majd Rómában tisztázták magukat és II. Adorján engedélyezte a szláv liturgiát.

Ha tudta volna Szetnt Konstantin, hogy életének kevéssel több, mint negyven éve alatt annyit sikerül tennie, hogy halála után több mint ezer évvel nemzetmentésre használják a nevét, akkor maga hagyott volna feljegyzést arról, hogy: “Kérem történjék bármi, én a majdani Szerbia területén voltam hittérítő”. A két szentnek szokatlan módon, olyan dologra használják a nevét, ami gyűlöletet ébreszt. Néhány esztendővel ezelőtt már elhelyezték szobrukat a komáromi Matica Slovenská székházán. Évek teltével a többség megnyugodott, hogy jó helyre leltek az európai szentek. Aztán jött egy olyan szellő, mikor a velünk évszázadok óta egy tálból cseresznyéző nemzet hatalmon lévő barmai igazolni akarták, hogy nekik is van bizony államalapító szentjük, ráadásul több, mint nekünk magyaroknak. Hiszen nekünk csupán az 1100 éves államunkat megalapító Szent István királyunk van, míg nekik a 16 éves államiságukat igazoló Szent Konstantinjuk és Szent Metódjuk is van, ami ugyebár akárhogy is számoljuk két szent. A nép egyszerű szlovák, vagy magyar fiát egyébként mindez nem érdekli. Ugyanúgy, ahogy a jó tót atyafiainkat nem zavarja az sem, hogy Szent István királyunk lovas szobra Komáromunkban fogadja a látogatót, a komáromi magyar embert sem zavarják a kulturális egyesület épületének homlokzatán pihenő européer védőszentek.

Az sokkal inkább bántja a halandót, hogy valaki hasznot húz ebből a balhéból. Most természetesen nem azokról a komáromi magyar nemzetiségű vállalkozókról beszélek, akik a Konstantin és Metód szobor talapzatához szállítják jó pénzért az építőanyagot, hanem a megbékélés díszpintyéről, Komárom regnáló polgármesteréről. A jó polgármester ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fiúk és lányok, mi a városunk területén nem engedhetjük, hogy törvénytelenséget kövessetek el. Törvénytelenséget, hiszen nincs engedélyetek a szobor felállítására. Kérünk benneteket, hogy a törvényesség keretein belül állítsatok szobrot Európa két védőszentjének és ne így.

De miért is tenné ezt az érzékeny lelkű komáromi polgármester? Van ugyanis a törvénysértés feletti szemethunyásban gyakorlata, hiszen jó megbékélőként a két városrész határán nem tiltotta meg, hallhatóan nem protestált, illetve mind a mai napig nem bontatta még el a törvényesség őreként a szlovák nemzetkedő által odaböffentett Trianont ünneplő emlékművet sem. A választási kampánynak már vége. A megbékélés pártjánk tagjaként jó Bastrnák napok kérdése és kormányzati tényező lesz. Ezután az egészségügyi bizniszt sem kell féltenie a kormányerőktől. A helyzet azonban azt támasztja alá, hogy e jó képességű városvezető szoborparkot kíván Komáromból csinálni. Ez nem is bűn, hiszen legalább nyolc éves regnálása alatt először tapasztalnánk némi koncepcióra utaló jelet városunk vezetésében.

A szobor felállítása, illetve a Trianon emlékhely megmaradása egyébként egyszersmind engedélyt is jelent mindenki számára, hogy Komárom városában, az erre általa alkalmasnak vélt helyen emlékműveket állítson. Kedves jóérzésű barátaim! Várom a szobrokat, kopjafákat. Létesítsünk nemzeti emlékhelyeket szülővárosom minden szegletébe!