2008. július 29., kedd

Városi közlekedési javaslatot/tervezetet készíttet az önkormányzat. A kezdeményező a Városfejlesztési Bizottság volt. A komáromi Ifjúsági Csoport elnöke, Horváth Kornél pedig azzal az ötlettel jött, hogy mi, akik az önkormányzatban az MKP ICS tagjai vagyunk, adjunk be javaslatokat. Össze is ültünk az ír kocsma teraszán Dékány Gábor, Horváth Kornél, Keszegh Béla és magam, hogy körbejárjuk a témát.

Én a következő javaslatokat terjesztettem ifjú képviselőtársaim elé:

Bicikliutak
Fontosnak tartom, hogy Komáromot biztonságosabb várossá tegyük. Ehhez nagyban hozzájárulhat a tudat, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy akár Balázs fiammal be merjek biciklizni a városba.
Béla javaslata az volt, hogy Őrsújfalut összekötő kerékpárút a Szigeten keresztül jöjjön a Belvárosba. Ezt az utat meglátása szerint a Sirályban lakó egyetemisták is igénybe vennék. Én amondó voltam, hogy a kettes lakótelepet és a hetes lakótelepet kössük össze a hajógyárral, ezen a szakaszon egyébként is nagy a kerékpár forgalom és relatív bejáratott és biztonságos a bicajosok útja. Innen pedig a hajógyári buszmegálló mögött menjen végig a bicikliút egészen a Sziget csücskéig. Igy a munkahelyek könnyen megközelíthetőek lesznek. Nyáron pedig a Holt-Vág és a Duna is kerekes összeköttetésbe kerül a legnépesebb lakótelepeinkkel.

Járdaszigetek
A Komáromba beömlő forgalom életveszélyessé teszi a közlekedést a város szélein. Javaslatom ezért az, hogy Komárom "kapuihoz" tegyünk forgalomlassító járdaszigeteket (ilyet sok-sok európai országban lehet látni). A Vág híd lábához, vagy az Ister elé, a vámról lejövet a DM és VÚB közé, Pozsony felől érkezve Őrsújfalun a templom és a Party étterem, majd a Kozená Galantéria és az SAD közé, a Reál benzinkúthoz (a hajógyári buszmegállónál).

Fekvőrendőrök
Meglátásom szerint városunkban honos fekvőrendőrök nem hatékonyak. Javaslatom az, hogy emelt, piros-fehérre festett átkelőket építsünk az iskoláink elé, a Jókai u. és a Határőr u. kereszteződéséhez, temetőink bejáratához és a sétáló övezet összes bejáratához.

Mélygarázsok
Komárom arculatát nagyban meghatároza a megnövekedett jármű forgalom, illetve az ehhez tartozó parkoló autók tömege. Szívem szerint minél több parkolót a föld alá vinnék és növelném a sétáló területek és a parkosított területek számát/nagyságát. Mélygarázsokat elképzelésem szerint a Határőr utca végére és a Stefánik tér alá kellene építenünk. Ezen felül elgondolkoznék rajta, hogy a nagyobb lakótelepeken is ingyenes mélygarázsokat építsünk. Pl. a Szegfű utca és a rakpart keresztezésénél található aszfaltcsík alá. A felszínt parkosítanám. Ilyen hely még a Komensky utca és a Víz utca kereszteződésénél található sportpály, ami alá szintén ingyenes föld alatti parkolót építhetnék. Jelzem ilyen parkolók kiépítésére a közelmúltban lehetett pályázni is.

Körforgalmak
Végül, de nem utolsó sorban elérkezünk városunk egy érzékeny pontjához. (Na nem annyira érzékeny, mint polgármesterünk 2002-es választások óta klasszikussá vállt, máig meg nem valósult szlogenje :-), hogy: "Új hídon az egyetemvárosba" )
Komolyra fordítva. A körforgalmak. Érzékeny pont. A Kauflandnál 39 millióért akarnak építeni. Itt azért nem lehet, mert megyei út, ott azért, mert országos jelentősségű főút vonal. Mindig van kifogás. No, de a városi utakon miért nem lehet immáron hat (6) esztendeje körforgalmakat építeni?? Két olyan utat is túrtak mostanság, ahol elkelne a körforgalom. Sőt, ha időben kapcsoltak volna az illetékesek, akkor két legyet lehetett volna ütni egy csapásra. A Béke utcán, az Anfi felé menet elférne egy körforgalom - itt túrtak pár hete. A Thaly Kálmán utca és a Gombai utca kereszteződésében is jól jönne a körforgalom- itt is pár hete túrtak. A teendő annyi lett volna, hogy a projekteket elkészítik és az egyébként is lemart részen kialakítanak egy-egy körforgalmat. Nem is drága mulatság így. Az egyiket a rendőrség is javasolta, ennek ellenére semmi sem történt. Biztosan jobb buli valakinek, ha elkészítheti a projektet, újra alapokig feltőrhatja, majd körforgalommá alakíthatja az utat...
Ezeken túl két kereszteződés van, ahová szükség lenne még körforgalomra. Lassan mondom, hogy mindenki megértse - idézhetném a klasszikust: még mindig városi utakról beszélek. Az Eötvös utcán az uszoda mögött, ahogy az ember a temető felől a rakpart felé megy. A negyedik körforgalmat pedig, melynek a kiépítését a rendőrség is ajánlotta, a Villanytelepi út és a Körút kereszteződésébe építeném.
A fentiek voltak a javaslataim, melyeket az Ifjúsági Csoport javaslat - csomagjába szántam. Remélem, nem találnak süket fülekre.

2008. július 20., vasárnap

2008. júliusi önkormányzati ülés (folyt.)

Egyebek mellett újra napirendre került a város vízszolgáltató vállalatának, a KOMVaK eladásának, illetve bérbeadásának a lehetősége is. Magam mind az eladást, mind a bérbeadást ellenzem, hiszen köztudott, hogy a XXI. századi ember legnagyobb kincse az ivóvíz. Abban az esetben, ha kiárusítanánk/bérbe adnánk a céget, eljöhetne az a pillanat, hogy más uralná az ivóvíz forrásainkat. Képviselői javaslatra egyébként a testület megbízta a KOMVaK-ot és a városi hivatalt azzal, hogy dolgozzon ki egy javaslatot azzal kapcsolatban, hogy milyen megoldás (eladás, bérbe adás, sem eladás, sem bérbeadás) lenne a legjobb Komáromra nézve. Ide kapcsolódik, hogy az egyéb pontoknál Horváth képviselő felvetésére a testület megszavazta, hogy minden városi cég vezetője készítsen üzleti tervet 2008-tól 2012-ig még ebben az esztendőben. Magam javasoltam a KOMVaK esetében készítendő tanulmánnyal kapcsolatban, hogy a hivatal és a cég hatástanulmánya után készítessünk független szakértőkkel is egy tervet vízgazdálkodási cégünk hasznosíthatóságával kapcsolatban. Köztudott, hogy korábban több cég jelentkezett a város vízgazdálkodásnak kezelésére. Három évvel ezelőtt a testület hozott egy határozatot, mely jelzi, hogy nem kívánja bérbe adni vízgazdálkodással kapcsolatos vagyonát. Tartok tőle, hogy a történetnek ez még csak az első felvonása volt. Egyesek szerint ugyanis nagyon kemény lobbi van városunk vízgazdálkodásának részleges, vagy teljes privatizációja mellett. Meglátásom szerint Komárom számára a legnagyobb üzletet a vizeink ellenőrzés alatt tartása jelenti. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az elkövetkezendő évtizedekben hatékony munkával és nem gyors meggazdagodás lehetőségét szem előtt tartva világhírnevet szerezhetne városunknak a víz.

A Jókai utca és a Ferences barátok utcája lakosai kéréssel fordultak a város vezetéséhez, hogy a burkolat felújítása után nyilvánítsa gyalogzónává az említett utcákat. Én kértem a polgármestert és a hivatalt, hogy készítessenek egy megvalósíthatósági tervet annak érdekében, hogy egészen a Kossuth térig sétáló utca lehessen a Jókai utca. A tanulmány célja, hogy a Határőr utca Jókai utcától a Ferences barátok utcájáig terjedő részén földalatti parkolót építsen ki a város. A mostani parkoló közparkként szolgálhatna. A Határőr utca zsákutcává válna. A Jókai utca lakosai külön belépőkapukon közlekedhetnének az utcán autóikkal és csak ők parkolhatnának az utcán. A célforgalom előtt a belváros rendje szerint a megadott időközönként lenne járható az utca a Kossuth tértől a Határőr utcáig. Meglátásom szerint egy ilyen mélygarázs építése nem csak tehermentesítené a belvárost, hanem megoldást is jelentene a kaotikus parkolási helyzetre, amely Komárom belvárosát jellemzi. Az ilyen jellegű beruházás arcot adna a városnak és előre vetíthetné, hogy a város évek múlva ne legyen ilyen gazdátlannak tetsző, mint a mai városvezetés regnálása alatt.

2008. július 18., péntek

Tegnap, 2008 július 17-én ülésezett komáromi önkormányzatunk. Délután egy órától az estébe nyúlt a tanácskozás.
Az első érdemleges dolog hétfőn történt. Reggel a regionális sajtót olvasva arra lehettünk figyelmesek, hogy az esti MKP frakcióülés döntései már tényként szerepelnek a lapban. A tanácsülés döntéseinek nyilvánosságra hozatala pedig már nem is meglepő, hiszen az a megjelenés előtt volt. Az írás azt sugallta, hogy Andruskó mondta tollba a gondolatokat. Többen viszont a Delta és a Bumm közti jó kapcsolat miatt, a hírportált felügyelő és a lapban futtatott (politikai babérok irányába lökdösött), Keszegh Béla személyére gyanakodnak. Kíváncsian várom, hogy lesz-e következménye ennek az ügynek. Emlékeztetek mindenkit, hogy ezen a blogon megjelentetett gondolataimért - illetve, hogy a nyilvánosággal ismertetek itt meg már elfogadott, megtárgyalt döntéseket - többször ki akarták porolni a nadrágomat.
Az ülést szokásom szerint egy interpellációval kezdtem. Örömmel konstatáltam, hogy PR polgármesterünk, a Komárom - és magyarbarátnak nem gúnyolható Sokol érseknél tett baráti látogatást néhány hete. Egy dolgot biztosan sikerült elintéznie. Azt, hogy a jelenlegi esperes, Hudek Rudolf nyugdíjaztatásáig a helyén maradjon. A kérdésem az volt a polgármester felé, hogy siekrült e esetleg a komáromi katolikus egyházmegy, vagy a Szent András templom felújítása ügyében is eljárnia. Vagy esetleg egyéb, komáromi katolikusokat támogató egyezségre jutottak-e.
Megrázó tapasztalattal gazdagodtam viszont a teljesített határozati javaslatok átolvasása közben. Technikai hiba csúszott be, egy általam beterjesztett és elfogadott módosító javaslat esetében. A végleges határozatból, amely a Harcsáso lévő földek eladásáró, stb. szól, kihagyták az én határozati javaslatomat. Ez pedig merőben változtatott a leányzó fekvésén. Természetesen az egyszeri halandónak meg sem fordul a fejében, hogy valaki szándékosan hamisította meg a jegyzőkönyvet. Sőt azt sem gondolhatja senki, hogy korábbi határozati javaslatok tucatjai esetében változtatták meg a már elfogadottak szövegét. De! Ez azért arcátlanság, mondhatnók pofátlanság.
(folyt.)

2008. július 2., szerda

Ébresztő!

2007 tavaszán úgy látszott, hogy valami elindul a Magyar Koalíció Pártján belül. A pártot elérte a megújulás szele. Az, amire az utca embere már nagyon várt. Csáky Pál személye ígéretesnek tűnt, annak ellenére, hogy személyével kapcsolatban is merültek fel kérdések. A félmilliós magyar közösség elsősorban a megújulást áhította. Ezzel szemben a csapat állománya a régi, a munkamódszerek nem változtak, és a képviseltekhez való hozzáállás is a régi maradt.

Ezt tetézi még az a tény, hogy az MKP parlamenti képviselőinek jól körülírható csoportja mögött valaki áll. Ez az őket mozgató valószínűsíthetően gazdasági kör a lassú bomlasztás módszerét választotta. Ugyanazt, amit annak idején a Bugár Béla nevével fémjelzett párt hirdetett, a kis lépések politikáját. Ebbe a módszerbe már egy nemzeti közösség bukott kis híján bele.

Van azért eredménye is a magyar párt politizálásának. Ez lenne a komáromi Selye Egyetem létrejötte. Egy olyan egyetem, ahol sokak szerint a politikum uralkodik a szakmaiság és a tudományosság felett. Az egyetem diákjai pedig értéktelen diplomát és megkérdőjelezhető tudásanyagot kapnak. Azon a szlovákiai magyar egyetemen, ahol a bölcsödétől az egyetemig való színvonalas továbbtanulás feltételeit kellene megteremteni. Ördögi kör. A magyar iskoláért nem harcol senki, status quo-ról beszélnek. (Egy ismerősöm mondta egyszer, ha nem tudsz valamit, használj idegen szavakat.) A mi esetünkben viszont ilyen nincs. Csak magyar nyelvű oktatás létezhet magyar tankönyvekből és magyar tanárok szájából. Nincs alku. Nincs status quo.

Itt egy újabb felelőtlenül kezelt téma kapcsolódik a történethez. Ez a magyarság fogyatkozó lélekszáma. Amiről sokszor sokan beszélnek. Van olyan parlamenti képviselő, aki magyar iskola bezárásának lehetőségét is felvetette. Tehát az egyetemhez, a tanárképzéshez gyerekekre van szükség, akik koptathatják majd az iskolapadot. Fiatalok kellenek, akik sok-sok gyermeket vállalnak. Ehhez viszont lakás és jó munkahely kell. Ipari létesítmények. Olyan kórházak, ahol szívesen szülnek az anyák. De mindenekfelett egy hosszútávon tervezhető stabil egzisztenciális háttér.

Magyarul: tervezhető élet és jó fizetés. Nem forintban kapott alamizsna és egy néhány év múlva továbbköltöző gyár. Itt lett volna a lehetőség, vagyis a nyolcévnyi kormányzati szerepvállalás magában hordozta a lehetőségét annak, hogy képviseletünk megalapozza az élhetőbb élet feltételeit az ország déli részein. Ne feledjük, hogy a ma felnőtté válók generációja a korabeli csehszlovákiai „bébi bumm” szülötte. A Husák gyerekek. Azok, akik miatt már például Csehországban vakaróznak néhány városban, ahol iskolákat, óvodákat zártak be. Ugyanis új iskolát építeni és azt beindítani nehéz és költséges. Ugyanúgy nehéz a pályaelhagyó (elbocsátott) pedagógusokat visszacsalni a katedrára. Az értékes diplomával rendelkező, jó tanár, aki a versenyszféra levegőjébe, fizetésébe beleszagolt sosem megy majd vissza tanítani.

A felvidéki magyar oktatás és az ifjúság helyzete veti fel az újabb problémát. A politikai élet nem rendelkezik jó utánpótlással. Tehát nincs minőségi káder. Egyébként a szlovákiai magyar politizálók nem is törekszenek arra, hogy utánpótlást neveljenek. Ez csupán a szavak szintjén létezik. Előfordul néhol egy-egy díszpinty, aki pályázati pénzekért, jó fizetésekért cserében kirakatba kerül. De, hogy egy barátom sarkos véleményét idézzem: ”Egy kuplerájba nem kell tudós”. Aki szakmailag megfelelő és erkölcsileg tiszta, arra nincs szükség, mert veszélyt jelenthet azokra nézve, akik többsége csupán jól fizető állásnak tekintik a politikai pályát, az érdekképviseletet.

Itt be is zárul a kör. Hiszen lehet vizionálni arról, hogy ezután belső választásokat tartunk és nem egy zárt elnökség fogja meghatározni, hogy ki alkossa a felvidéki magyarság parlamenti képviselőinek derékhadát. Felesleges. A sorokat zárni fogják azok, akik bizniszt látnak ebben. Illetve a sorok már maguktól záródtak, hiszen nincs az az ember, aki a választásokat „nyerető” gazdasági lobbival fel tudja venni a versenyt. A módszereik a normális emberek kedvét már most elvették a politizálástól, a közéleti szerepvállalástól. Az egyszeri ember meg kiábrándultságában vagy nem járul az urnához, vagy szlovák pártra adja majd a voksát. Valakiknek, lehet, hogy éppen ez az érdeke…

2008. július 1., kedd

Egy élhetőbb jövő érdekében

A demokrácia, egy furcsa szüleménye az emberiségnek. Itt mindig annak van igaza, aki a szavazófülke magányában ikszel, karikáz, egyszóval szavaz. A politika pedig egy olyan játszma, amiben annak művelőinek elsődleges célja, hogy megszerezzék ezeket a szavazatokat és a hatalom közelébe kerüljenek. A politikát művelők feladata az lenne, hogy hatalomra kerülve segítsék előre a sajátjaikat. Tájainkon – az erősen manipulált közhiedelem szerint – a politika nem a hatalom, hanem az anyagi javak megszerzésének a legfőbb eszközévé vált. A sok bába között pedig gyakorta elvész a gyermek.

Fontosnak tartottam a fentieket előre bocsátva megosztani a kedves olvasóval, mert e néhány sor segíthet a probléma megoldásában.

A saját országának határain túlra szorult nemzeti közösségek helyzete specifikus e téren is. Hiszen, esetünkben, idehaza adott a 10-11 százaléknyi szavazóbázis, aminek teljes elvesztéséhez óriás tuloknak kell lenni. E jelzőt azonban úgy tűnik, hogy a jövő évben esedékes megyei, majd az azt követő parlamenti és önkormányzati választások alkalmával nagyon könnyen önmagunkra aggathatjuk, ha nem figyelünk.

Az előző választások mind-mind tanulságokat hordoztak magukban. Ezeket azonban sem nyíltan, sem saját berkein belül senki sem elemezte, vagy értékelte. Szavak szintjén elhangzott, hogy 50 000 szavazatot veszített a magyar párt Felvidéken, de senki sem tett/tesz semmit annak érdekében, hogy visszaédesgessük a sajátjainkat. Politikusaink sajnos felelőtlennek tűnnek, olykor rendkívül lustának. A történet, a magabiztos és magát a kisembert semmibe vevő retorika már az előző esztendőkben elkezdődött. Kormányon töltött évek alatt néhányan úgy viselkedtek, mintha élet és halál urai lennének. Gyakran azzá is váltak. A párt felső vezetése teljesen elszakadt a jelentől és az emberek tényleges igényeitől. Nem tudták igazán eltalálni sosem az emberek tényleges óhaját, ugyanis jószerével csupán a választási kampányok idején jártak köztük. Az egyszerűbb megoldást választották. Egy erős gazdasági hátszél és az egyetlen szlovákiai magyar napilap segítségével saját gondolatvilágukat kezdték ráhúzni a felvidéki magyar átlagra. Ez ahhoz vezetett, hogy, mint azt már fentebb említettem, a magyarok között vesztett a népszerűségéből a párt és, hogy megerősítést nyerjenek e gondolatok, az Új Szó olvasótábora is megcsappant. A lap esetében nagyon sokan átálltak a félbulvár szlovák lapokra és nem lenne számomra meglepő, ha a több ezer szavazat is szlovák zsebekbe vándorolt volna. Hiszen ők arról beszélnek, ami a polgárokat érdekli, ami esetenként megvalósítható és nekik imponál.

Mi pedig sem megyei (Nyitra megye) sem országos szinten nem alkottunk olyat, ami ténylegesen megnyerte volna a polgárok bizalmát. A politika egy olyan verseny, ahol nem elég sokszor és sokat ígérni, ha hosszútávon felszínen kívánunk maradni, hanem teljesíteni is kell. Az egyszeri embert csak ideig-óráig érdeklik a Benes-dekrétumok és a nevesítetlen földek. Sőt, a végszükség esetén magunk által előhúzott szlovák-magyar kártya is kezd elkopni. Az embereket saját és szűkebb környezetük életszínvonalának emelése érdekli. Legyen szó jobb munkahelyről, magasabb fizetésről, élhetőbb lakókörnyezetről, több pihenésről. Rendkívül könnyűnek és visszatetszőnek tűnhet az elvekről való papolást hallgatnia egy olyan embernek, aki vagy napi egzisztenciális gondokkal küzd, vagy tizenkét órázik valamelyik határ menti ipari parkban, hogy hazavigyen 12 ezer koronát. Politikusaink jelentős része évek óta parlamenti képviselőként keresi a kenyerét, ami havi 8-10-szerese egy értelmiségi, vagy kétkezi munkás havi jövedelmének. Elég gyakori, hogy ezek az emberek elrugaszkodnak az általuk képviseltek gondjaitól, értékrendjétől. Csak kommunikálnak, ahelyett, hogy partnerként beszélnének azokkal, akiket képviselni hivatottak, s akik által pozícióba kerültek.

(folyt.köv.)