A felvidéki magyarság virtális "status quoja"

Október 7-én, Brüsszelben Giusto Catania EP képviselő (Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottság) vezetésével nyílvános ülést tartottak az Európa Parlamentben. A téma az a jelentéstervezet volt, mely az alapvető jogok helyzetéről szólt az Európai Unió területén. Az ülésen meghívottként parlamenti képviselők az Amnesty International, az Olasz Bírók Szövetsége, valamint a Közép-Európai Emberi Jogok Bizottsága vett részt.

Maga a jelentéstervezet több alpontra oszlik, mely elfogadása esetén tulajdonképpen az Európa Parlament állásfoglalásává vállik. Az ülésen mindenki a saját anyanyelvén szólalt fel, kivéve két néppárti képviselőt. Gál Kinga és Bauer Edit a magyar tolmács jelenléte ellenére angolul beszéltek. Hétperces felszólalásában Gál Kinga kiemelte, hogy a még nem tagok belügyeibe az EU beleszól a kisebségek és nemzeti közösségek jogai terén, hiszen kötelesek aláírni a Koppenhágai Szerződést, a már EU tagokéba azonban nem. Egy szóval sem említette a képviselő-asszony, hogy őshonos magyarok is élnek az EU határai belül kisebbségi sorban. Bauer Edit kifejtette, hogy az újonnan felvett tagállamokban olykor nehezebb a kisebbségek helyzete, mint belépés előtt. Sajnos ő is elfelejtette megemlíteni a szlovákiai magyar közösséget, akiket képviselni hivatott. Az ülésen megjelentek így a jelentéstervezetben szereplő cigányság helyzetére gondolhattak mindkét felszólaló esetében.

Giusto Catania hangsúlyozta, hogy a közösségi politikában nincsenek közös kritériumok a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozóan, ill. nem létezik arra vonatkozó közös uniós definició sem, hogy mit jelent a nemzeti kisebbségekhez tartozás. Catania javasolja egy ilyen definició európai szinten történő kodolgozását az Európa Tanács 1201. számú ajánlása alapján. A jelentés szót ejt arról is, hogy a kelet - és közép európai országokban elvállt egymástól a bevándorlási és integrációs politika, valamint a kisebbségi politika.

Az ülésen egyedüliként Pierre Gillet, a belgiumi székhelyű a Közép-Európai Emberi Jogok Bizottsága képviseletében szólt a szlovákiai magyar nemzeti közösség helyzetéről. Felhívta a figyelmet a szlovák törvényhozás Benes dekrétumokat megerősítő 2007 szeptemberi szavazására, a közigazgatás átszervezésére, a szlovákiai magyar iskolák hányattatott sorsára, a nyelvtörvény be nem tartására és annak visszásáágaira.

Egyszóval, miközben Brüsszelben egy francia ajkú pap – aki nem mellékesen egy jogvédő civil szervezet vezetője - egyedüliként áll ki mellettünk. Duka Zólyomi EP képviselőnk a sajtó szerint „tervezte, hogy a plénum előtt kifogásolja a kisebbségi jogokat sértő honismeret tankönyveket és az uniós pénzforrások elosztása kapcsán tapasztalható diszkriminációt, de őt nem sorsolták ki az egyperces felszólalók közé."(2008. október 9., felvidek.ma) A tragikomikus helyzetet Tőkés László, az Európai Szabad Szövetség frakciója tagjának felszólalása tompította azzal, hogy kiállt mellettünk.

Az MKP a megoldást még mindig abban látja, hogy nyilatkozatokat fogalmaz. A honismereti tankönyvek problematikáját is a visszapostázással próbáljuk orvosolni és azt hangoztatjuk, ha nem sikerül idehaza megoldást találni, akkor majd a külföldhöz fordulunk. A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája azoban bizonyos feltételeket szab. Igaz, míg kormányon voltunk ratifikálta az okmányt a szlovák törvényhozás, de nyolc olyan törvényt nem módosítottak a honatyák, melyek segítségével életünk minden területére kiterjeszthető a Charta. Tehát ebben az esetben az MKP jogász - és külügyes csapata azonnal nemzetközi bíróságok és az Európai Parlament elé kellett volna, hogy vigye az ügyet. Ha van egyáltalán hatékony külügyes és jogász csapatunk. Ott vannak a képviselőink, akik bármikor kérhetnek nyílt tárgyalást az EP-ben. Miért nem teszik?

A polgári engedetlenség egy lufi, ami hangzatos, de tényleges eredményt nem lehet vele elérni. Megkockáztatom, tömegeket nem tudna az MKP a "tankönyv ügyben" sem az utcára vinni.

A status quo fogalma pedig nem létezik a szlovákiai közgondolkodásban. Miért várjuk el bárkitől, hogy betartsa a mi status quonkat, ha sok, nemrég még helyzetben levő politikusunk a közelmúltban maga adta ezt fel, olykor saját jólétéért. Illetve előfordult (lásd Nyitra Megye 2001-2005 között), hogy az MKP sem tartotta ezt be a szlováksággal szemben. Elfelejtettük lefektetni, hogy mi is ez a fennálló állapot amihez ragaszkodnunk kell. Egyesek szerint azért nem tehettük a közelmúltban, mert a koalíciós potenciálunk veszélybe került volna, azaz nem tölthettünk volna kormányon 8 évet.

Magam a felvidéki magyar status quo (fennálló állapot) fogalmához sorolnám az önrendelkezés igényét, a nyelvi jogaink érvényesítését, a Benes dekrétumok rendezését, a magyar oktatás ügyét, a magyar kultúra részarányos támogatásának ügyét, a déli régiók költségvetési támogatásának részarányossá tételét, a magyar régiók európai pénzekből való részarányos finanszírozását, a deli gyorsforgalmi utak megépítését, a Csemadok állami költségvetési intézménnyé tételét, a Selye Egyetem létének garantálását, a református restitúció ügyének orvoslását. Tehát hol fektette ezt a fennálló állapotot le a Magyar Koalíció Pártja. Hol a status quo kidolgozott formája? Sehol!

A honismereti tankönyvek egy elenyésző része megérkezett az oktatási miniszter címére. Na és? Az SNS-es miniszter maximum röhög egyet a markába és zavartalanul teszi a dolgát. A mai kormány elfogadottsága – media ellenszelük elenére - jó a szlovák lakosság körében. A felvidéki magyarok pedig fásultak és, ha nincs szerencsénk, 2010-ben eszük ágában sem lesz a pártunkra szavazni. Nincs miért ránk szavazniuk. Ezen felül egy hatalomból kiszorult szűk kör mesterségesen gerjeszti a párton és a magyar közéleten belüli feszültséget.

Ha nem leszünk elég figyelmesek ugyanaz fog történni idehaza, ami Délvidéken már bekövetkezett. Ott a magyar választópolgárok szerb pártokra voksoltak, mert bennük látták a régiójuk és saját érdekeik érvényesítésének lehetőségét. Ha ez kell nekünk, akkor teljesen mindegy, hogy hány magyar pártunk van, és az egyetlennek ki az elnöke.