Elmúlt hétvégén megyei képviselő jelölteket állított pártom...még mindig az MKP :-) Én nem lettem jelölt, pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem is jelöltek, de nem kerültem a nyolcas listára. Megvallom nem bánom így utólag. Vannak ott elegen, akiknek örülnék, ha bennünket képviselhetnének a megyei parlamentben (persze akad ott olyan is, aki nem odavaló, megélhetési magyar).
Sokkal inkább boldogít, hogy ugyanazon a napon, mikor pártom képviselői egymásnak feszültek, én fesztelenül örültem Pereden a hat járásunk béli csemadokos kitüntetésének. Sámson Gizella, Dudák Ferenc, Lajos András, Kiss Lajos, Czékus Dezső és Kicsindi Károly kapott tulajdonképpen életmű díjat a 60 éves Csemadok ünnepi közgyűlésén. Nagyon büszke vagyok arra, hogy velük dolgozhatok együtt. Hrubík Béla ismét fergeteges beszédet mondott. Akkor igazán szép az ilyesmi, ha a szép gondolatok mögött munka is van. Néha sajnálom Bélát, mert sok körülötte a régi, kommunizmusban szocializálódott és Csemadokból jól megélő örök túlélő. Ők nem hagyják előbbre lépni a szervezetet.Holott, menne és menne előre a testében már az öregség felé haladó, de lélekben ifjú szervezetünk. Aztán az is eszembe jutott, hogy a Csemadokot még ma is csak használni akarja a politikum. Arra bezzeg nem volt eszük a Csemadokból a politikába érkezőknek sem, hogy míg kormányon volt a magyar párt - Bugárral, Csákyval, stb. az élen - állami támogatáshoz juttaták volna a legerősebb felvidéki magyar bástyát.
Egyébként jó és felemelő dolog csemadokosnak lenni, aki teheti próbálja ki! Óriási felelősség társadalmi munkában - rendszerint saját pénzből utazni - rendezvényeket látogatni, emberek között lenni és szervezni. A legjobb! Jó szót szólni és jó szót kapni.
Na, ha ezt csinálnánk képviseletünkre választottak, akkor nem tartaná őket a köznép gazembereknek...tisztelet a kivételnek. Ugyanis ezek a mi csúcsvezető lányaink és fiaink teljesen elszakadtak a valós élettől. megújulni pedig nem tudnak...sajnos. A becsülettel, őszintén, magyarságért dolgozó ember pedig lassan rájuk ún és belefásul. Főleg a fizetett politikusok által gerjesztett trágyából lesz elege a csupán a közösségért tenni vágyó, a politikát magáért a politikáért csináló itthoni magyar embernek. Nem egy ilyennel találkoztam. Olyannal, akinek a lába nyomába sem érhetnének az ilyen pillanat parlamenti képviselők és pillanat polgármesterek. No, ne vesztegessünk rájuk több időt, mert még kibuggyan minden belőlem és megint szájukra vesznek ezek az ürülékek.

Aztán van még ám olyan dolog, aminek semmi, de semmi köze nincs ehhez a nyamvadt politikai dagonyázáshoz. A pesterzsébeti jégcsarnok falai közt végignézni egy Fradi - Csíkszereda bajnoki hoki meccset. Ne is mondjam, hogy a jobbik nyert...3:0 ide. Ott mindenki csupasz. Amint beszállsz az autóba Pest felé, már máshol járnak a gondolataid. Igazi közösségi élmény. Na, ezért félnek ennyire a mi magyar libcsijeink és szlovák cimboráik a DAC-tól. Igazi magyar KÖZÖSSÉG csiszolódik a szurkolótáboron belül. De, ezt nem érteni, ezt érezni kell!