Ébresztő!

2007 tavaszán úgy látszott, hogy valami elindul a Magyar Koalíció Pártján belül. A pártot elérte a megújulás szele. Az, amire az utca embere már nagyon várt. Csáky Pál személye ígéretesnek tűnt, annak ellenére, hogy személyével kapcsolatban is merültek fel kérdések. A félmilliós magyar közösség elsősorban a megújulást áhította. Ezzel szemben a csapat állománya a régi, a munkamódszerek nem változtak, és a képviseltekhez való hozzáállás is a régi maradt.

Ezt tetézi még az a tény, hogy az MKP parlamenti képviselőinek jól körülírható csoportja mögött valaki áll. Ez az őket mozgató valószínűsíthetően gazdasági kör a lassú bomlasztás módszerét választotta. Ugyanazt, amit annak idején a Bugár Béla nevével fémjelzett párt hirdetett, a kis lépések politikáját. Ebbe a módszerbe már egy nemzeti közösség bukott kis híján bele.

Van azért eredménye is a magyar párt politizálásának. Ez lenne a komáromi Selye Egyetem létrejötte. Egy olyan egyetem, ahol sokak szerint a politikum uralkodik a szakmaiság és a tudományosság felett. Az egyetem diákjai pedig értéktelen diplomát és megkérdőjelezhető tudásanyagot kapnak. Azon a szlovákiai magyar egyetemen, ahol a bölcsödétől az egyetemig való színvonalas továbbtanulás feltételeit kellene megteremteni. Ördögi kör. A magyar iskoláért nem harcol senki, status quo-ról beszélnek. (Egy ismerősöm mondta egyszer, ha nem tudsz valamit, használj idegen szavakat.) A mi esetünkben viszont ilyen nincs. Csak magyar nyelvű oktatás létezhet magyar tankönyvekből és magyar tanárok szájából. Nincs alku. Nincs status quo.

Itt egy újabb felelőtlenül kezelt téma kapcsolódik a történethez. Ez a magyarság fogyatkozó lélekszáma. Amiről sokszor sokan beszélnek. Van olyan parlamenti képviselő, aki magyar iskola bezárásának lehetőségét is felvetette. Tehát az egyetemhez, a tanárképzéshez gyerekekre van szükség, akik koptathatják majd az iskolapadot. Fiatalok kellenek, akik sok-sok gyermeket vállalnak. Ehhez viszont lakás és jó munkahely kell. Ipari létesítmények. Olyan kórházak, ahol szívesen szülnek az anyák. De mindenekfelett egy hosszútávon tervezhető stabil egzisztenciális háttér.

Magyarul: tervezhető élet és jó fizetés. Nem forintban kapott alamizsna és egy néhány év múlva továbbköltöző gyár. Itt lett volna a lehetőség, vagyis a nyolcévnyi kormányzati szerepvállalás magában hordozta a lehetőségét annak, hogy képviseletünk megalapozza az élhetőbb élet feltételeit az ország déli részein. Ne feledjük, hogy a ma felnőtté válók generációja a korabeli csehszlovákiai „bébi bumm” szülötte. A Husák gyerekek. Azok, akik miatt már például Csehországban vakaróznak néhány városban, ahol iskolákat, óvodákat zártak be. Ugyanis új iskolát építeni és azt beindítani nehéz és költséges. Ugyanúgy nehéz a pályaelhagyó (elbocsátott) pedagógusokat visszacsalni a katedrára. Az értékes diplomával rendelkező, jó tanár, aki a versenyszféra levegőjébe, fizetésébe beleszagolt sosem megy majd vissza tanítani.

A felvidéki magyar oktatás és az ifjúság helyzete veti fel az újabb problémát. A politikai élet nem rendelkezik jó utánpótlással. Tehát nincs minőségi káder. Egyébként a szlovákiai magyar politizálók nem is törekszenek arra, hogy utánpótlást neveljenek. Ez csupán a szavak szintjén létezik. Előfordul néhol egy-egy díszpinty, aki pályázati pénzekért, jó fizetésekért cserében kirakatba kerül. De, hogy egy barátom sarkos véleményét idézzem: ”Egy kuplerájba nem kell tudós”. Aki szakmailag megfelelő és erkölcsileg tiszta, arra nincs szükség, mert veszélyt jelenthet azokra nézve, akik többsége csupán jól fizető állásnak tekintik a politikai pályát, az érdekképviseletet.

Itt be is zárul a kör. Hiszen lehet vizionálni arról, hogy ezután belső választásokat tartunk és nem egy zárt elnökség fogja meghatározni, hogy ki alkossa a felvidéki magyarság parlamenti képviselőinek derékhadát. Felesleges. A sorokat zárni fogják azok, akik bizniszt látnak ebben. Illetve a sorok már maguktól záródtak, hiszen nincs az az ember, aki a választásokat „nyerető” gazdasági lobbival fel tudja venni a versenyt. A módszereik a normális emberek kedvét már most elvették a politizálástól, a közéleti szerepvállalástól. Az egyszeri ember meg kiábrándultságában vagy nem járul az urnához, vagy szlovák pártra adja majd a voksát. Valakiknek, lehet, hogy éppen ez az érdeke…