Egy élhetőbb jövő érdekében

A demokrácia, egy furcsa szüleménye az emberiségnek. Itt mindig annak van igaza, aki a szavazófülke magányában ikszel, karikáz, egyszóval szavaz. A politika pedig egy olyan játszma, amiben annak művelőinek elsődleges célja, hogy megszerezzék ezeket a szavazatokat és a hatalom közelébe kerüljenek. A politikát művelők feladata az lenne, hogy hatalomra kerülve segítsék előre a sajátjaikat. Tájainkon – az erősen manipulált közhiedelem szerint – a politika nem a hatalom, hanem az anyagi javak megszerzésének a legfőbb eszközévé vált. A sok bába között pedig gyakorta elvész a gyermek.

Fontosnak tartottam a fentieket előre bocsátva megosztani a kedves olvasóval, mert e néhány sor segíthet a probléma megoldásában.

A saját országának határain túlra szorult nemzeti közösségek helyzete specifikus e téren is. Hiszen, esetünkben, idehaza adott a 10-11 százaléknyi szavazóbázis, aminek teljes elvesztéséhez óriás tuloknak kell lenni. E jelzőt azonban úgy tűnik, hogy a jövő évben esedékes megyei, majd az azt követő parlamenti és önkormányzati választások alkalmával nagyon könnyen önmagunkra aggathatjuk, ha nem figyelünk.

Az előző választások mind-mind tanulságokat hordoztak magukban. Ezeket azonban sem nyíltan, sem saját berkein belül senki sem elemezte, vagy értékelte. Szavak szintjén elhangzott, hogy 50 000 szavazatot veszített a magyar párt Felvidéken, de senki sem tett/tesz semmit annak érdekében, hogy visszaédesgessük a sajátjainkat. Politikusaink sajnos felelőtlennek tűnnek, olykor rendkívül lustának. A történet, a magabiztos és magát a kisembert semmibe vevő retorika már az előző esztendőkben elkezdődött. Kormányon töltött évek alatt néhányan úgy viselkedtek, mintha élet és halál urai lennének. Gyakran azzá is váltak. A párt felső vezetése teljesen elszakadt a jelentől és az emberek tényleges igényeitől. Nem tudták igazán eltalálni sosem az emberek tényleges óhaját, ugyanis jószerével csupán a választási kampányok idején jártak köztük. Az egyszerűbb megoldást választották. Egy erős gazdasági hátszél és az egyetlen szlovákiai magyar napilap segítségével saját gondolatvilágukat kezdték ráhúzni a felvidéki magyar átlagra. Ez ahhoz vezetett, hogy, mint azt már fentebb említettem, a magyarok között vesztett a népszerűségéből a párt és, hogy megerősítést nyerjenek e gondolatok, az Új Szó olvasótábora is megcsappant. A lap esetében nagyon sokan átálltak a félbulvár szlovák lapokra és nem lenne számomra meglepő, ha a több ezer szavazat is szlovák zsebekbe vándorolt volna. Hiszen ők arról beszélnek, ami a polgárokat érdekli, ami esetenként megvalósítható és nekik imponál.

Mi pedig sem megyei (Nyitra megye) sem országos szinten nem alkottunk olyat, ami ténylegesen megnyerte volna a polgárok bizalmát. A politika egy olyan verseny, ahol nem elég sokszor és sokat ígérni, ha hosszútávon felszínen kívánunk maradni, hanem teljesíteni is kell. Az egyszeri embert csak ideig-óráig érdeklik a Benes-dekrétumok és a nevesítetlen földek. Sőt, a végszükség esetén magunk által előhúzott szlovák-magyar kártya is kezd elkopni. Az embereket saját és szűkebb környezetük életszínvonalának emelése érdekli. Legyen szó jobb munkahelyről, magasabb fizetésről, élhetőbb lakókörnyezetről, több pihenésről. Rendkívül könnyűnek és visszatetszőnek tűnhet az elvekről való papolást hallgatnia egy olyan embernek, aki vagy napi egzisztenciális gondokkal küzd, vagy tizenkét órázik valamelyik határ menti ipari parkban, hogy hazavigyen 12 ezer koronát. Politikusaink jelentős része évek óta parlamenti képviselőként keresi a kenyerét, ami havi 8-10-szerese egy értelmiségi, vagy kétkezi munkás havi jövedelmének. Elég gyakori, hogy ezek az emberek elrugaszkodnak az általuk képviseltek gondjaitól, értékrendjétől. Csak kommunikálnak, ahelyett, hogy partnerként beszélnének azokkal, akiket képviselni hivatottak, s akik által pozícióba kerültek.

(folyt.köv.)