Köszönöm a rengeteg visszajelzést, bíztatást a bloggal kapcsolatosan. Mostanság, mint látható kevesebb időm van írni. Ennek ellenére itt vagyok. Sőt azt gondolom, hogy lassan elmondhatom azt is, hogy itt vagyunk. Rendkívül jó táptalajul szolgál az internet a hasonszőrűek számára. Azonos látásmódú emberekkel hozott össze a sors. Tegnap egyébként két impulzus is ért. Az egyik egy reggeli újságcikk a Pravdában. Egy szlovák hölgy (vegyesházasságban élő) alkotta, aki számomra szimpatikusan szólt mellettünk, magyarok mellett. A másik egy előadás volt, amely a finnországi svéd érdekképviseletről szólt. Összevetve a saját pártommal, abszolút valós az az állítás, hogy pártom politikusainak-tisztelet a kivételnek-fő szempontja az egzisztenciális szinten maradás és nem közösségünk képviselete. Ez mindig elszomorít. A kormányon töltött nyolc esztendő érdekképviseletét jól írta le egy atyai barátom, amikor azt mondta, hogy ezek alatt az évek alatt a félmilliós magyarság 30 tagjának érdekeit kiválóan sikerült képviselni. Itt tartunk. Járásunk falvait Csemadok vezetőként járva pedig szomorú kép fogad. Az egyik helyen hektárról hektárra vásárolják meg az emberektől a földet szlovák vállalkozók. Másutt megműveletlenül állnak a kertek, mert a háziak a Nokiába, Suzukiba járnak műszakozni. A felügyelet, nevelés nélkül maradt gyerekek isznak, cigiznek, kábszereznek. A ledolgozott napok utáni buszjáratokon az emberek borral ünneplik sokszor a három nap szabadot, amelyikből egyiket végigalusszák, a másikat az elmaradt házimunkával töltik, a harmadikban rápihennek a következő műszakokra. Mindezt havi 14-15 ezer koronáért. Ezeknek az embereknek sajnos a legkisebb gondjuk a magyar iskola, az olvasás. Még egy jó focihoz sincs kedvük. A kényelmeset fogják választani és ez nem az ő hibájuk. Hanem-félve mondom ki-az elherdált nyolc évé.
Közben az "érdekvédőink" Koszovóval, Liszaboni szerződéssel, illetve a kulturális támogatások szájbefogásra használásával töltik.
A finnországi svédek háromszázezren 9 napilapot tartanak. Ezek a helyiek jogaival és az adott régióval foglalkoznak. Három svéd egyetemük van. A vegyesházasságok immáron közel 90%-ban svéd iskolába íratják a csemetéket. Még arra is ügyelnek, hogy külön svéd mesecsatornát tartsanak fenn, hogy már az aprók is magukén szocializálódjanak. Arról nem is teszek említést, hogy magától értetődik, ha Finnországban egy svéd megbetegszik, akkor anyanyelvén gyógyítják és az orvosság útmutatóját is imígyen olvashatja. Ez mind nem pénzkérdés. Legalábbis nem csupán az.
Nemrégiben egy beszélgetést csíptem el. Két csallóközi szlovák diskurált arról, hogy az egyiknek amint ideköltözött megérkezett a számlájára félmillió korona. A másik még várta. Kitől, honnan, miért??