Megoldás

A magunk mögött hagyott hét érezteti, hogy idehaza végét járja az uborkaszezon, beindult a közéleti gőzhenger. Gondban az egyetemünk és a rádiónk.

A Selye Egyetemről és a Pátria Rádióról van szó, melyre minden körülmények között nagy szüksége van a felvidéki magyarságnak. A pallérozott emberfő és az elfogulatlan hírközlés jelenti közösségünk jövőjét. Pontot is tehetünk e mondat végére, hiszen jelen helyzetben nem azt kell szemlélnünk, hogy ki irányítja ezt vagy azt az intézményt, ki mennyit nyúlt, ki kinek az elkötelezettje, hanem a tényt. Veszélyben az egyetemünk és a rádiónk!

Meg tudjuk-e állítani egyik–másik meggyilkolásának folyamatát, ha már kormányzati tényezőkként nem tettük egy emberöltőre stabillá őket? Van – e olyan erős felvidéki magyar közösségünk, hogy a piac diktálta feltételek mellett életben tartsa őket? Illetve, vagyunk–e olyan határozottak, hogy végre nem csak pofozógépekként viselkedünk, ahogy eddig?

Hiszen bárhogy is titkolnánk szemlesütve a tükör előtt a közösségből, melynek tagjai vagyunk egy lezüllött edzőpartnert csinált szavazataink segítségével, néhány elkötelezett bizalmunkkal visszaélő szélhámos politikus. Reméljük, ők lassan emlékezetünk mélyére süllyednek és nem termelnek „megélhetési utánpótlást” maguknak.

Egyszóval, ha megtépázzák intézményeinket, elkezdhetünk tiltakozni. Megbékélést is hirdethetünk. Olcsó PR fogás, de falra hányt borsó.

Lassan kifogyunk az ötletekből és megoldásból csak egy marad a kezünkben. A kulturális és oktatási autonómia. Izlelgessük a szót: autonómia! Kimondhatná már végre ezt valaki, a nagyok és még becsületüket el nem játszók közül. (pa)