A felhívás

2005. júliusában az MKP komáromi szervezetének egyedüli tagjaként a helyszínen ítéltem el a Pospolitosť ünnepi masírozását. Ekkor csak engem talált a Štefánik szobor tövében a Duna Televízió és a Hír Televízió riportere. Igaz, ekkor még „csak” az alma materem, a komáromi gimnázium igazgatója volt a jelenleg a Magyar Gárda ellen tiltakozó Andruskó, akinek, akkor, éppen biztosan nem volt ideje szavát emelni.

Most felhívást tesz közzé szegény elnök úr, mert úgy érzi meg lehet lovagolni azt a hullámhegyet, melyet a médiumok gerjesztettek. Ügyes húzás! Látszatcselekedet!

Persze, a médiumok akkor hallgattak, amikor az MKP Országos Tanácsának ülésén a magyar egyetem ellen ágált, még anno egyetlen magyar felsőoktatási intézményünk megnyitása előtt.

Akkor sem röppent egyetlen napilapunk független tudósítója, amikor idén a komáromi önkormányzat ülésén a helyi MKP elnöke a Schola Comaromiensis, ismertebb nevén a városi egyetem, kertészmérnöki képzésének feleslegességéről beszélt. Pedig tudjuk, hogy hiánypótló a szak, hiszen nincs magyar mezőgazdászképzés idehaza.

Sőt, az sem kavart vihart, amikor az Eötvös Utcai Alapiskola statikai állapotára hivatkozva olyan dokumentumot adott, az önkormányzati ülésen képviselőtársai kezébe, amelyben az egyik legnépesebb komáromi magyar elemi iskola diákjait a veszély elől a helyi szlovák alapiskolákba menekítette volna. Mindezt akkor, amikor mások a magyar iskolák vonzóbbá tételéért és azért dolgoznak, hogy minél több magyar gyerek látogassa a magyar iskolákat.

Nem fogalmaztunk felhívást, csak hallgatunk…és keressük a megoldásokat, nehogy kolomppal a nyakában, választott vezetőnk árokba rántsa a csendben bégető nyájat. (pa)