Az akna fedőnevű szponzorált hírportál a következő kérdéseket tette fel két komáromi és egy ógyallai közéleti szereplőnek. Engedelmükkel, kéretlenül én is megválaszolom őket

Hogyan látja az MKP működését a jövőben?
Sajnos ugyanúgy, ahogy egy család életében, először le kell ülni és meg kell beszélni az eddig megélt közös dolgokat. (Az ilyen beszélgetések nem a konfliktus kereséséről, hanem a dolgok rendezéséről szólnak ugyebár.) Ez eddig még nem történt meg, és minél tovább húzódik ez, annál nehezebb lesz a konstruktív párbeszéd. Ha a végkövetkeztetéseket levonták a párt tagjai és eltávolították a gondok okozóit, illetve leplezőit, egy új élet kezdődhet. Amíg nem lesz nagytakarítás és módszerváltás a párton belül, addig nem érdemes a további működésről beszélni.
Egyébként természetesen van vízióm arról, hogy miképpen lehetne ütőképessé formálni a Magyar Koalíció Pártját. Dióhéjban: a pártnak mozgalommá kell válnia.
Hogyan nyerheti vissza a súlyát az MKP?
A Magyar Koalíció Pártjának nem tudni, hogy volt e igazi súlya az eltelt 12 esztendőben. Sajnos a komáromi egyetemen kívül egyéb kézzelfogható, a közösség helyzetét javító eredménye nem volt. A pártnak hosszútávú, szakaszokra bontott cselekvési tervet kell megfogalmaznia, ami egyszersmind a felvidéki magyarság jövőképét is tartalmazza. Meg kell határoznunk a nemzeti minimumot, ami mentén politizálnia kell az MKP-nak. Ha nem sikerül az önrendelkezés, a magyar egyházmegye, a benesi dekrétumok rendezése, a jogfosztások, átfogó kisebbségi törvény minimumához ragaszkodnunk, illetve a szlovák féllel a gazdasági és infrastruktúrális fejlesztés ország más részeihez hasonló mértékének kivívását minimumként meghatároznunk, akkor sajnos nem lesz változás. Akkor új utat kell keresnünk, hiszen a tényleges felvidéki magyar érdekképviselet a nemzeti lét védelméről és a becsületes és normális életkörülmények megteremtéséről szól, nem a politikusok egyéni érdekeiről.
Milyen stratégiát tart a legmegfelelőbbnek a novemberi önkormányzati választásokat megelőzően?
A 2010-es önkormányzati választásokban benne van az MKP számára a bukás veszélye. Nagyon nehéz lesz az eddigi alvó helyzetből vágtára váltani, főképpen úgy, hogy a párt belső emberei közül néhány mindig elárulja a következő taktikánkat. Azokkal nem szabad szövetkeznünk, akik átverték a magyarságot és cserben hagyták a választókat. Tisztáznunk kell a komáromi alapszervezeten belül, hogy kik azok, akik bizonyíthatóan az ellenféllel kollaborálnak. Érthetően szólva: egy focimeccsen, ha valaki az ellenféllel előre egyezteti bizonyos javakért cserébe az eredményt, az bundázik és eltiltják a futbaltól. Ezt kell nekünk is tennünk a bundázókkal! Míg meg nem köveznek, el kell mondanom, hogy nem vagyok a leszámolás hive, csupán a rendet szeretem. Mindenek előtt a pártok felett álló civil összefogást szorgalmaznám Komáromban. Olyanok kell, hogy irányítsák a várost, akik számára nem cél, hanem eszköz a komáromi politizálás, az érdekképviselet. Komáromot komáromi érzelműek kell, hogy a kezükbe vegyék végre. Olyanok, akik korábban kerékpároztak már Komárom utcáin!