2010. március 15., hétfő

Köszönöm a segítséget a Csemadok alapszervezetei képviselőinek és a hangosításban, emelvény állításban, kultúrműsorban segédkezőknek.
Külön elnézést kérek mindenkitől, akinek nem mondtam a nevét a koszorúzók között.

Ma, a Jókai szobor tövében a megemlékezésen nagyjából az alábbi gondolatokat osztottam meg az ünneplő tömeggel:

Történt, hogy egy nappal a pákozdi csata után kivégezték Zichy Ödönt, az árulót. Zichy a magyarság ellen felket délszlávokat a rend felforgatására akarta bírni. A piros-fehér-zöldben hont védő magyar csapatokat röpcédulákkal pártütésre, megbékélésre, a sárga-fekete ellenféllel való együttműködésre kívánta buzdítani. Zichy Ödön gróf azt állította ezekről a nála talált kampány cédulákról, hogy csupán tévedésből tette a magyar kormány elleni kiáltványokat az útipoggyásza közé.
Ez a saját állítása szerint nemzeti érzelmű Zichy gróf oltalomlevelet kapott az ellenségtől, Jellcsics altábornagytól, amelyben az Roth cs.kir.vezérőrnagyot szólítja Zichy Ödön védelmére. Minden tény amellett szólt, hogy elárulta a magyarságot.
162 év nagy idő, de a mának is megvannak a magyar megalkuvó árulói.
Emlékszünk mi a közelmúltból olyan emberre, aki tévedésből hirdette az ellenfél igéjét, kampányolt a pártütők mellett. Sőt azt is tudjuk, hogy sokak piros-fehér-zöld köpönyegének másik fele narancssárga.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban a mieink színe a piros-fehér-zöld volt.
Azok a magukat magyarnak nevezők, akik a hatalommal kívántak összejátszani különféle előnyökért, azok sárga-fekete színt hordtak.
Az idei év a választások éve. Figyeljünk jól! A magyar érdekeket a piros-fehér-zöld és nem a narancssárga képviseli. A felvidéki ember jogait nem az egyszer narancssárgák másszor a piros-fehér-zöldbe bújók fogják kivívni számunkra.
Tehát engedelmükkel, még egyszer véssük jól eszünkbe, hogy Zichy Ödön vesztét az árulása okozta. A mi győzelmünket pedig csak és kizárólag az jelentheti, ha megszabadulunk a köpönyegforgatóktól, illetve ha a kokárdánk színe vezet bennünket 2010-ben is.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

tisztelt Attila, ismét sikerült odasz*rni Jókai szobra elé. Biztos hogy ez volt a legmegfelelőbb alkalom, hogy csemadokosként kifejtse politikai véleményét egy fontos és szent ünnepen?

Névtelen írta...

ez a fontos es szent unnep 1848-ban is a politikarol szolt. hasonlo veszhelyzetben...
Hajra Attila!

Madarász Róbert írta...

Amit meg kő mondani, azt meg kő mondani. Jó volt. A márciusi ifjak tüze most is odapörkölt néhányaknak...

Névtelen írta...

Értem én, hogy "amit meg kő mondani, azt meg kő mondani", de nem biztos, hogy ott és akkor. A Híd számomra is hiteltelen, Bastrnákot meg kifejeztten rühellem, de nem azért mentem oda, hogy ezt a dumát hallgassam. Szerintem Attila egy kicsit demagóg volt.