2010. március 14., vasárnap

Akik nem járnak ilyen helyekre, azok veszítenek. Akik csak a kampány évében jelennek meg egy kokárdá val mejjükön, azoknak nem szabadna, hogy kampány közelbe kerüljenek. Tegnap Ekelen jártam, ahol viharos szél ellenére is koszorúztak. A kultúrházból megmaradt kultúrteremben pedig újra megmozdult a helyi sikola és olyan műsort adtak az ekeli gyerekek, hogy az ember torka elszorult. Sokan voltunk a Csemadok megemlékezésén.
Naszvadon megtelt a kultúrház (nem kellett Lajcsi, elég a nemzeti ünnep). A kétrészes megemlékezés az ünnephez méltó volt. A História együttes fellépésével pedig olyan színvonalat súrolt, ami ritkaságszámba megy felénk. Ne feldjük azért a verseket mondó hölgyeket sem. A naszvadi Csemadokba új életet leheltek. Olyan emberek tették, akiknek nem divatirányzat a piros-fehér-zöld, akik számára nem áldozat a néhány órás produkciókat megelőző több hetes szervező munka.
Két falusi rendezvényen együtt, több mint félezer magyar ember. Politikai formációnak nagy pénzeket kell ahhoz mozgósítania, hogy ez összejöjjön. A Csemadok mindezt megteszi önerőből. Egyedül képes ilyen tömegeket megmozgatni a Felvidéken. Annyi embert, amiben erő van. Annyi jóérzésű magyar embert, akikkel minden pillanatban neki lehetne állni végre egy igazi felvidéki magyar rendszerváltoztatásnak. Összefogással!

Nincsenek megjegyzések: