Tegnap ültük egyik legnagyobb nemzeti ünnepünket. Hosszú idő után ma megvásároltam egyetlen magyar nyelven írott napilapunkat. Szégyen! Címlapon a budapesti események feltupírozva és a fasisztoid szlovák tanerő rendőrautóba gyömöszölése. Néztem elölről és hátulról a lapot, de a márciusi megemlékezésekről egy árva szót sem körmöltek a szabad sajtó élharcosai. Előfordulhat persze, hogy majd holnap vagy holnapután közölnek friss hírt a március 13-án, 14-én, vagy ne adj Isten 15-én szervezett ünnepségekről. Csak óvatosan, megfontoltan, ahogy annak idején az Új Szós liberókhoz csapódott korábbi "vezetésünk" tette a lassú lépések politikájával. Lassú lépéseikkel le is csúsztak a történelmi lehetőségekről ezek a drága „divatmagyarjaink”. Vagyis a mi történelmi pillanatainkat kótyavetyélték el ezek. Nem mintha a mozdulatlanság távolabb mutatna(…), de az ember hiszi, hogy az álló gépezetnek még lehet ereje felgyorsulni.

Sajnos sokan vannak, akiknek még ilyenkor az ünnepen is fáj az igazság. Ha viszont állandóan ezekkel a pillanatemberekkel foglalkozunk és nem mondjuk ki az igazat, akkor bizony teret adunk az ő hazugságaiknak.

Úgy, ahogy ugyanennek a bandának tagjai teszik ezt Komáromban. Elkótyavetyélik bizony a jó urak a vagyonunkat és azt gondolják, hogy a polgár nem veszi észre. Pedig ti drága, felelősséget mindig másra hárító „vezetőink”, a komáromi ember soha nem volt ostoba. Csendben figyel, aztán egyszer dönt a sorsotokról. Akkor nem fog számítani a csalás, az ármánykodás, a fenyegetés. Nem ám! Nem lesz többé arra lehetőségetek, hogy úgy magasodjatok ki a tömegből, hogy magatok körül mindenkinek levágjátok a fejét. Azoknak a skalpját gyűjtitek, akik a közösségért élnek és, akik rámutatnak arra, hogy egyszerű árulók vagytok. A csendes tömeg még türelmes. Ez pedig benneteket túlzott magabiztossággal tölt el. Annyira, hogy már a látszatra sem ügyeltek. Egyet azonban ne feledjetek! A magunkfajta egyelőre úgy akart meccset nyerni, hogy a fehér asztal mellett, becsülettel elmondja, hogy ne csináljátok ezt srácok. Még nem támadtunk! Még nem…

Gyalázat, hogy mindezt az egyetlen magyarul íródott szlovák lap hozta ki belőlem és az, hogy sok-sok szemétséget láttam/tapasztaltam ettől a politikailag, személyileg jól behatárolható brancstól az utóbbi időben.