Történelmet írtunk!
Több, mint félezren voltunk december 20-án éjfélkor ott, ahol a történelem született, a komáromi hídon. Sámán dobok pergése köszöntötte a történelmi pillanatot, ami egy új korszakot vetít a felvidéki magyarság elé.
Köszönet mindenkinek, aki elfogadta a meghívásunkat. Különösen annak a rengeteg fiatalnak, akik részvételükkel jelezték, hogy a következő nemzedékek is fogékonyak maradtak az örökölt értékekre.
1920 óta először mondhatjuk őszintén, hogy a két városrész polgárai egymásra találtak.
Most már nem a szlovákiai magyar kisebbség vagyunk. Végre ezt az itthoni magyar sajtó egyeduralkodói által ránk kényszerített "önazonosítást" levetkőzhetjük és, mint egy szakadt inget, a sajtó zsoldosaival együtt a sarokba vághatjuk.
December 21-től újra egy kárpát-medencei nemzetről beszélhetünk (egyik szemünk sír a másik nevet, hiszen Kárpátalja és Délvidék magyarjai nélkül éljük meg ezt a pillanatot). Idehaza a Felvidéken pedig ezután csak szlovákiai magyar nemzeti közösségként létezhetünk. Kisebbségként nem.
A határellenőrzés két órája megszűnt, de a gúnyhatár megmaradt. Az első lépést megtettük, egyéb hozadéka közösségünk számára az Európai Uniós csatlakozásunknak egyenlőre nem volt. Következő célunk a felvidéki magyar autonómia elérése. E nélkül ugyanis kultúránk, oktatásügyünk, gazdaságunk és maga a magyar nemzeti közösség el fog veszni.
(Kelt 2007. december 21-én hajnal negyed háromkor, sikeres határnyitó ünnepségünk után)
Molnár Attila barátommal a dél-komáromi Fidesz elnökével
Több, mint félezren voltunk december 20-án éjfélkor ott, ahol a történelem született, a komáromi hídon. Sámán dobok pergése köszöntötte a történelmi pillanatot, ami egy új korszakot vetít a felvidéki magyarság elé.
Köszönet mindenkinek, aki elfogadta a meghívásunkat. Különösen annak a rengeteg fiatalnak, akik részvételükkel jelezték, hogy a következő nemzedékek is fogékonyak maradtak az örökölt értékekre.
1920 óta először mondhatjuk őszintén, hogy a két városrész polgárai egymásra találtak.
Most már nem a szlovákiai magyar kisebbség vagyunk. Végre ezt az itthoni magyar sajtó egyeduralkodói által ránk kényszerített "önazonosítást" levetkőzhetjük és, mint egy szakadt inget, a sajtó zsoldosaival együtt a sarokba vághatjuk.
December 21-től újra egy kárpát-medencei nemzetről beszélhetünk (egyik szemünk sír a másik nevet, hiszen Kárpátalja és Délvidék magyarjai nélkül éljük meg ezt a pillanatot). Idehaza a Felvidéken pedig ezután csak szlovákiai magyar nemzeti közösségként létezhetünk. Kisebbségként nem.
A határellenőrzés két órája megszűnt, de a gúnyhatár megmaradt. Az első lépést megtettük, egyéb hozadéka közösségünk számára az Európai Uniós csatlakozásunknak egyenlőre nem volt. Következő célunk a felvidéki magyar autonómia elérése. E nélkül ugyanis kultúránk, oktatásügyünk, gazdaságunk és maga a magyar nemzeti közösség el fog veszni.
(Kelt 2007. december 21-én hajnal negyed háromkor, sikeres határnyitó ünnepségünk után)
Molnár Attila barátommal a dél-komáromi Fidesz elnökével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése