Mindenszentek napján azon kapja magát az ember, hogy elérzékenyül. Előtolulnak az emlékek, melyeknek nem tud megálljt parancsolni. Talán, mert nem is akar. Végigrobognak a pillanatok, amikor nagyapám megfogta a kezemet és az Európánál átkeltünk a zebrán, hogy sétáljunk egyet Komárom belvárosában. Az is előtűnik, hogy apummal ültem először vonaton. Újvárba mentünk és vissza. Ezek a pillanatok, melyek már sosem ismétlődnek. Ilyenkor megállok szusszanok egyet és továbbindulok...