Engedelmükkel egy kicsit eltérek az eddig megszokottaktól és alább ajánlom figyelmükbe Ágoston András írását, mely Tőkés László EP képviselővé választása kapcsán íródott. Tanulságos számunkra is!
Korszakváltás, együtt Európában
Tőkés László győzelme, s a tény, hogy ahhoz – egészen a kampányban való derekas részvételig – Orbán Viktor jelentősen hozzájárult, formálisan is korszakváltást jelent a magyar-magyar viszonyokban.
Tőkés képviselői mandátuma azt jelenti, hogy a nemzet egésze számára kiemelten fontos Erdélyországban is beköszöntött a tényleges politikai pluralizmus. Orbán Viktor pedig bátran és számára is kockázatos nagy politikai játszmában, koránt sem öncélúan, beavatkozott az erdélyi magyarok életébe. Segített nekik, s egyben bebizonyította: tovább tudja vinni a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának folyamatát akkor is, ha éppen nem ő Magyarország miniszterelnöke.
Viszonylag kevesen mentek el szavazni, de elegen ahhoz, hogy megmutassák: a romániai (az erdélyi) magyarok a nemzet legtudatosabb szavazói. Ők, akik szavaztak, felismerték a politikai pluralizmus értékét, és tudatosan realizálták az esélyt, amely csak annak adatott meg, aki élt a döntés lehetőségével. Nekik, a tudatos magyar szavazóknak köszönhető, hogy mindkét politikai opció bekerült az Európai Parlamentbe. Ahol másfél évig nemes versengésben megmutathatják, ki mondott igazat, pontosabban, ki gondolta komolyan, az autonómiáért folytatott küzdelmet.
Mérföldkő tehát a tegnapi nap! Mától „reakciós elemnek” számít a Kárpát-medencében minden magyar politikus, aki a kisebbségi közösségen belül az egypártok egységpropagandáját a belső demokrácia, a kisebbségi többpártrendszer elé teszi. Az egypártok mítosza, s a „kormányzati felelősségvállalás” illúziója – Magyarországon is – a történelem szemétdombjára került.
A nemzetközi politikai színtéren általános, összeurópai értékként kell megjeleníteni a kisebbségi közösségeken belüli többpárti demokráciát. Ezzel összefüggésben a számarányos parlamenti képviselet elvét, s a rá épülő szavatolt képviselői mandátumok jogi intézményét.
Másrészt, eljött az ideje a nagy nemzeti összefogásnak. A nemzetközi politikai színtéren meg kell jeleníteni az autonómia eszméjét. Nem a senkit semmire sem kötelező nagy általánosság, hanem konkrét, a nemzetrészeknek legjobban megfelelő autonómiamodellek formájában.
S végül, de nem utolsó sorban. Azok, akik Budapesten krokodilkönnyeket hullattak az egység megbontása miatt, s előre temették a brüsszeli erdélyi magyar képviseltet, most váltsanak lemezt. Vagy, s ez lenne az igazi, legyenek őszinte részesei a nagy nemzeti összefogásnak, melynek csak egy célja lehet: az, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok nemzetként, a többi között az autonómiák tudoraként, emelt fővel foglalják el helyüket Európa nemzetei között.
Köszönet Tőkésnek és Orbánnak.
