A választások éve

I. rész
Útban a parlamenti választások felé

Ahogy azt korábban felvezettem, igyekszem egy rövid elemzést írni a 2010-es komáromi önkormányzati választásokról. Előfordulhat, hogy ketté kell választanom a történtek elemzését, hiszen maga az idei év is sok olyan tanulsággal szolgál, ami nagyban hozzájárult a mostani eredményhez. Előre szeretném bocsátani, hogy elemzésem célja nem a kritizálás, hanem az építkezés.

2010 elején harc indult a párton belül, hogy egyesek minél jobb pozíciókat szerezzenek maguknak a júniusi parlamenti választásokra. Az MKP-t zilált állapotban érte az év, hiszen a megyei választások sikere újra azt hitette el a felső vezetéssel, hogy minden a legnagyobb rendben van és, hogy az újdonsült liberális szlovák-magyar formáció nem jelenthet veszélyt a magyar érdekképviseletre, nem utolsó sorban a párt felső tagjainak parlamenti székére. Tévedtek. A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz esztendő megújulásra képtelenné tette az MKP politikáját és politikusait. A jelöltállító gyűlésekben kódolva volt a baj, hiszen például a Komáromi járásban azok kerekedtek felül egyes „nagysúlyú” alapszervezeteken belül, aki hírvivőként, egyéni érdekeik érdekében, gazdasági javak reményében már a másik, távolról sem jobbközép, szlovák-magyar pártot kezdték szolgálni. Utólag is jól nyomon követhető, hogy az MKP felső vezetése mennyire félvállról vette az alulról jövő impulzusokat és a megyei választások történéseit. Komáromban például meghagyták alapszervezeti elnöknek Andruskó Imrét, azt az embert, aki egy másik párt jelöltje mellett kampányolt fizetett politikai hirdetésben a Delta hetilapban. Ez a tett a politikai életben, de egy hétközi sörmeccsen sem elnézhető. Hogy ne politikából vett példával éljek: egy csapat sem tűrheti, ha a csapatkapitánya saját kapujába rugdossa a gólokat. Az ilyen játékost kirúgják az öltözőből, mert mindenki tudja, hogy a következő meccseket is el fogja adni. Egy szó, mint száz ilyen és ehhez hasonló embereket a saját öltözőnkben hagyta a párt vezérkara.
A tavasszal a járás is döntött a képviselői sorrendről. Boldogult Basternák László járási elnökként szűk mozgásteret kapott, hiszen óriási nyomás nehezedett rá Bastrnák Tiborékkal kollaboráló és a háttérből irányított, jórészt megélhetési csapat irányából. Az országos grémium választási listát állított, ahol járásunk jelöltjei tulajdonképpen a járási MKP elnök-jogos-kivételével a befutótól távoli helyeket kaptak.
A parlamenti választások kampánya kezdetét vette. Komáromban illogikusnak tetszett, hogy hat MKP jelölt kampányolt együtt, annak ellenére, hogy a választópolgár csupán négy nevet karikázhatott. Itt is érdekes maradt a helyzet, mert a megélhetésiek bűvköréhez tartozó levitézlett megyei intézményvezető Fehér Csaba, egyszer csak kijelentette, hogy nem kíván ebben a közös játékban részt venni, nem kíván kampányolni a felállt csapattal. Elismerendő, ám kérdéseket felvető módon ennek ellenére sok karikát kapott.
A parlamenti választások kampánya döcögősen indult. Sokan egy hangsúlyosabb, pörgősebb kampányt hiányoltak, ám a kampány minőségére tett megjegyzéseket, észrevételeket a felső vezetés néhány tagja személyes sértésként kezelte.