Válasz Bayer Zsolt, 2009. július 25-én, a Magyar Hírlapban megjelent írására

Kedves Zsolt! Mi tíz esztendeje ismerjük egymást. Én felvidékiként Szegeden voltam egyetemista, Neked erdélyi párod volt, nekem délvidéki, én mindig hazavágytam. Hazatértem, itthon leltem újra otthonra, alapítottam gyönyörű családot. Emlékszel, mikor - számomra talán eddigi legbecsesebb alkotásoddal - az 1100 év Európa közepén című filmeddel Komáromban jártál nálunk? Egy pincében ittuk a Becherovkákat - ez azóta is előfordult velünk -, aztán pénz híján magam főztem Nektek egy pörköltet vacsorára. Előtte is utána is ettem jobbat, megvallom.
Tudod 2004. december 5. óta Ti könnyen, de minden alap nélkül beszéltek nekünk a lehetőségekről. Hiszen ha minden elmentetek volna mellettünk szavazni, akkor bizony most nem csak mi, hanem a kárpátaljai és délvidéki magyar is biztonságban élhetne saját otthonában. Nektek nem kellett parancsot tagadnotok. Ti, magatokat jobboldalinak mondók, kommunisták nélkül is bennünk tarthattátok volna a lelket. Egy nyamvadt szavazással tehettetek volna azért, hogy meg se forduljon a magyar szülő fejében az, hogy szlovák (szerb, román, ukrán) iskolába írassa gyerekét. Tudod ez olyan erőt adott volna...nem tudod. Vagyis olyan erőt adott volna, mint a szlovákoknak. Tudod Zsolt? Hogy mernek a nagy büdös Európában olyan törvényt hozni, ami betiltja a vérző magyart látott dunaszerdahelyi stadionban a nemzeti zászlónk lengetését. Nem félnek a saját árnyékuktól és bátrak egy olyan nyelvtörvényt elfogadni, amihez hasonlóan durva Mečiar kormányzása óta életben van! Jól hallod, a kilencvenes évek derekától! A nyolc esztendős önfeladó szlovákiai magyar kormányzati szerepvállaláson át, a NATO és EU csatlakozáson túl.
Igen Zsolt, a szlovák nyelvtörvény szembe halad a demokrácia törvényszerűségeivel, ahogy szembe halad az is mikor Budapest utcáin szemeket lőnek ki, vagy mikor egyesületeket oszlatnak fel, vagy nagymamákat fújnak arcon könnygázzal Magyarországon.
Zsolt, mi ezután is mindent úgy fogunk csinálni, mint eddig. Édesapámat nem csak a rohadt kommunizmus vitte a halálba, hanem a nyamvadt kisebbségi lét, amit a bőre alá próbáltak égetni és ami miatt még a tegnap született generáció sem meri majd kinyitni a száját. Mi nem vagyunk Erdély, ne feledd. Mi ugyanazon az estimesén és tévémacin nőttünk fel, mint Ti, ahogy ezt egy partiumi barátom mondta. Mi, felvidékiek mindig Magyarország voltunk és sosem állam az államban. Így még közel száz esztendő múltán sincsenek bennünk azok a védekező reflexek, mint ottani testvéreinkben. A támadó reflexeink azonban már fejlődnek. Kárpátalja, Délvidék is hasonlóan érez, de ezt nem kell talán mondanom.
Nincs sajnos igazad Zsolt! Ha csak egy magyart is bevinnének, mi történne? Semmi! Nem eszmélne az EU, sem Ti ott az anyaországban. Mikor hazai árulóink renegát pártot építenek azzal a jelszóval, hogy mindegy, hogy az orvos beszél-e hozzád magyarul, csak jól gyógyítson. Érted ezt Zsolt?! Mindig lesznek nemzetárulóink idehaza és nálatok odahaza egyaránt.
Baj van Zsolt! Tudod mikor lehet majd rend? Ha a magyarországi ember nem támogatja Szlovákiát, a Szlovák Köztársaságot! Arra kérlek benneteket, hogy számoljátok fel szlovákiai cégeiteket és ne fizessétek az adótokat egy ilyen állam kasszájába. Arra kérlek benneteket, hogy adjátok el itt vásárolt autóitokat, vagy legalább tétessetek rá végre otthoni rendszámot. Ne vegyetek itt fel hitelt és ne fizessetek itt lízinget. Ne vásároljatok Szlovákiában, hanem támogassátok a magyarországi szorgos iparosokat, hogy azok megerősödve együtt tudjanak működni velünk, ideszakadt magyarokkal.
Tanúsítsatok Ti is kollektív ellenállást!