105 évvel ezelőtt született az alábbi sorok szerzője. Pár percet megér, azt hiszem!

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagy¬ló¬ritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!
- Hm... nehéz ügy...
- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.
- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Így...
- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!
- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!
- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...
- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.
- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?
- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.
- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?
- Én.
- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.
- Várjon!
- Nincs időm. Sietek!
- Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik.
- Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével.
- Ajánlom magamat...
- Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott...
- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet.
- Rendben van.
- Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!

Aki esetleg nem jött volna rá, Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című klasszikusának első sorait olvasta fent.

A posta is narancssárga

Folyó héten levelek árasztották el a postaládámat. Szép takaros, borítékba zárt levelek. Különben marha lassú ez a helyi posta, hiszen a levél belsejében megtudtam, hogy a Com-(lakáj)Média március 18-án, a városi hivatalvezető március 19-én írta levelét szerénységemnek, mint önkormányzati képviselőnek, viszont azok csak március 25-én érkeztek. Aztán csütörtökön jött még egy küldemény, amiről majd később.
A legutóbbi testületi ülésen jelen nem lévő Com-(lakáj)Média ügyvezető igazgatója-aki nem mellesleg két irányában elfogulatlan önkormányzati képviselő társam főnöke-magyar nyelvű levélben tájékoztatott arról, hogy mindenki másnak a hibája, hogy 2001-től az idei évig (2010) nem tudták átírni a felügyelőtanácsi tagok neveit. Miképpen működhet hivatalosan egy városi cég, ha annak felügyelőtanácsi tagsága tulajdonképpen nem létezik hivatalosan. Azaz, a lakájmédia Komáromban (városi TV, Komáromi Lapok) ügyében az új felügyelőtanácsi tagok nyugodtan kiabálhattak volna és mindenki mutogathatna rájuk, hogy mit akarnak, hiszen hivatalosan nincssemmibe beleszólásuk. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy I. Tibor regnálásának elejétől ilyen állapotok uralkodnak a városi közösség szolgálatára hivatott médiumokban. Ezt nevezik, nálam bölcsebbek, centralizált demokráciának.
A másik, szlovák nyelvű levelet, Peter Kovács hivatalvezetőtől kaptam. Azzal kapcsolatban tisztelt meg soraival, hogy újonnan felhívtam a figyelmét arra, hogy a Nádor utca elején található kampány szökőkútból szivárog a víz. Ez a víz pedig a lakosok elmondása szerint a Kormorán melletti ház alá csorog. Az a válasz érkezett, hogy a 2006-os polgármesteri kampány részeként (ez nem volt a válaszban) épített izé...csobogóból egy 2009-es próba alapján bizonyíthatóan nem folyik a wasser. 3 év alatt sikerült ellenőrizni és 1 év alatt ezt sikerült tudatni a lakosokkal is. Arra a felvetésemre, hogy nem zökkenőmentes a Nádor utca Szt. András templom és Kormorán közti részének áramellátás, aztat írta a hivatalvezető úr, hogy az egészről tulajdonképpen a Szlovák Takarékpénztár tehet és a villamosművek januárban értesítve lettek a bajról, és fel is lettek szólítva, hogy a tavaszi időszakban távolítsák el a problémát. Ez is szép eredmény lenne abban az esetben, ha már nyáron nem szóltam volna az adott helyzetről ahivatalvezetőnknek. Aztán volt még egy felvetésem, melyről az iméntivel egyidőben a Szentháromság szobornál találkozva számoltam be Péternek. Kértem, hogy rakassák már rendbe a kivitelezővel a Nádor utca gödreit, mert a XXI. században egy díszburkolat ilyen állapotban szégyen. Abban az esetben természetesen ez nem minősül szégyennek, ha a díszburkolat alól kifelejtettek egy réteget a nagy siettségben a kivitelezők szintén 2006-ban. A törvény szerint azonban a jótállás 5 évre szól az ilyen munkálatok esetében, így a hivatal pár utcával arréb bekopogtathat a kivitelezőhöz és kérheti a rendbetétel. Azt elfeledtem, hogy erről a kérésemről természetesen a hivatalvezető úr, szlovák nyelven írott levelében megfeledkezett.
A harmadik levél sem egy pirulós tinilánytól érkezett parfümillatú kézírás. Hanem egy sima lejárató levél. A tájékozott levélíró Ógyalla városában ült a billentyűzet elé és az információs törvényre hivatkozva tőlem kér városi információkat. Szerintem jobban tenné, ha a városházát uraló párttársaitól kérné Most ugyanezt, hisezn I.Tibor és udvartartása a hivatal, ahonnan csoroghatnak számára a vizes cégről információk.