A Szabad Újság írja, hogy egyik falunkban végre megjött a polgárok esze. Igaz ehhez kellett néhány az övéiért aggódó vezető is. A település iskolás korú gyermekeinek 90%-át magyar anyanyelvének megfelelően magyar iskolába íratták. Ez a ritka kivétel, ami erősíti a szabályt. Agócs Béla óta már úgy tűnt, hogy nincs olyan pedagógus, aki szívén viselné közössége jövőjét. Egy Komáromhoz közeli faluban szlovák iskolaigazgató-nőről hallottam, aki helybéli szlovák vállalkozóktól gyűjt és körbejárja az iskoláskorú szlovák- és magyar gyermekes családokat. Átad nekik egy 2000 korona értékű ajándékcsomagot, orruk alá tartja a beíratásról szóló papírt és ígéretet tesz arra, hogy minden évben kapnak majd egy hasonló értékű ajándékcsomagot a szlovák iskolától. A helyi magyar iskolaigazgató ülve szemléli a helyzete és siránkozik a fogyó elsősök láttán. Szegény Agócs Béla, ha ezt tudta volna még mindig élne. Nem hitt volna azoknak, akik bíztatták, majd politikai tőkét kovácsoltak munkájából és cserben hagyták.

Egyszóval magyar iskola és óvoda. Sokan hiszik, hogy a többségi nyelv tökéletes elsajátítása jelentheti gyermeke számára az egyetlen kiugrási lehetőséget. Butaság. A gyereknek sokkal többet segít a szeretet és az erkölcsre, becsületre, magabiztosságra való nevelés. Generációk felvidéki magyarjainak bőre alá oltották be a kisebbrendűségi érzést. A szlovák óvodába, általános iskolába járatott magyar ember anyanyelv tudása a szakemberek szerint az óvoda előtti, kisgyermeki fokon marad. Finnországban a svéd „kisebbségi” (undorító szó) oviban nem tanítják a finn nyelvet, maximum finn mondókákat mondogatnak és énekeket dalolnak. Ezzel az ovisok lassan megmártóznak a többség nyelvében. Láss csodát a finn ovikban pedig a svéd kisebbségi nyelvben fürdetik hasonlóan a többségi csemetéket. Egyszóval be kell indítanunk egy Agócs programot a magyar iskolákért. De semmi esetre sem jó úgy kezdeni, hogy magyar érdekképviselőink némelyike magyar egyetem ellen szól és magyar alapiskolát akar bezáratni. A hat osztályos gimi sem jó út, hiszen a magyar elemi iskolából elszívja idő előtt a koponyákat, ezzel az veszít versenyképességéből, ezzel együtt minőségéből is.

Avagy uraim a "politizálóink" közt, ocsmány gazemberség nyílt színen kiröhögni és csak fejőstehénnek nézni a Rákóczi Szövetséget. Ők az egyetlenek, akik a felvidéki magyar oktatásért komolyan tesznek, tettek. Na meg Agócs Béla…

Köszönöm a rengeteg visszajelzést, bíztatást a bloggal kapcsolatosan. Mostanság, mint látható kevesebb időm van írni. Ennek ellenére itt vagyok. Sőt azt gondolom, hogy lassan elmondhatom azt is, hogy itt vagyunk. Rendkívül jó táptalajul szolgál az internet a hasonszőrűek számára. Azonos látásmódú emberekkel hozott össze a sors. Tegnap egyébként két impulzus is ért. Az egyik egy reggeli újságcikk a Pravdában. Egy szlovák hölgy (vegyesházasságban élő) alkotta, aki számomra szimpatikusan szólt mellettünk, magyarok mellett. A másik egy előadás volt, amely a finnországi svéd érdekképviseletről szólt. Összevetve a saját pártommal, abszolút valós az az állítás, hogy pártom politikusainak-tisztelet a kivételnek-fő szempontja az egzisztenciális szinten maradás és nem közösségünk képviselete. Ez mindig elszomorít. A kormányon töltött nyolc esztendő érdekképviseletét jól írta le egy atyai barátom, amikor azt mondta, hogy ezek alatt az évek alatt a félmilliós magyarság 30 tagjának érdekeit kiválóan sikerült képviselni. Itt tartunk. Járásunk falvait Csemadok vezetőként járva pedig szomorú kép fogad. Az egyik helyen hektárról hektárra vásárolják meg az emberektől a földet szlovák vállalkozók. Másutt megműveletlenül állnak a kertek, mert a háziak a Nokiába, Suzukiba járnak műszakozni. A felügyelet, nevelés nélkül maradt gyerekek isznak, cigiznek, kábszereznek. A ledolgozott napok utáni buszjáratokon az emberek borral ünneplik sokszor a három nap szabadot, amelyikből egyiket végigalusszák, a másikat az elmaradt házimunkával töltik, a harmadikban rápihennek a következő műszakokra. Mindezt havi 14-15 ezer koronáért. Ezeknek az embereknek sajnos a legkisebb gondjuk a magyar iskola, az olvasás. Még egy jó focihoz sincs kedvük. A kényelmeset fogják választani és ez nem az ő hibájuk. Hanem-félve mondom ki-az elherdált nyolc évé.
Közben az "érdekvédőink" Koszovóval, Liszaboni szerződéssel, illetve a kulturális támogatások szájbefogásra használásával töltik.
A finnországi svédek háromszázezren 9 napilapot tartanak. Ezek a helyiek jogaival és az adott régióval foglalkoznak. Három svéd egyetemük van. A vegyesházasságok immáron közel 90%-ban svéd iskolába íratják a csemetéket. Még arra is ügyelnek, hogy külön svéd mesecsatornát tartsanak fenn, hogy már az aprók is magukén szocializálódjanak. Arról nem is teszek említést, hogy magától értetődik, ha Finnországban egy svéd megbetegszik, akkor anyanyelvén gyógyítják és az orvosság útmutatóját is imígyen olvashatja. Ez mind nem pénzkérdés. Legalábbis nem csupán az.
Nemrégiben egy beszélgetést csíptem el. Két csallóközi szlovák diskurált arról, hogy az egyiknek amint ideköltözött megérkezett a számlájára félmillió korona. A másik még várta. Kitől, honnan, miért??