Az akna nevű hírportál folyamatosan feneket nyal. Nem is baj ez, hiszen enélkül nem lett volna anno minisztétriumi több millás dotáció sem, amit sikeresen eltapsoltak a nagy osztozkodásban. Nem véletlenül írtam aknát. A félreértés elkerülése végett jelzem, hogy nem olyan aknát értek e szó alatt, melyből fekáliát tud eltávolítani egy szippantóskocsi. Csak egy egyszerű taposóaknára gondolok. Olyanra, amit gerinctelen szemétládák hagynak szanaszét békeidőben, hogy felrobbanjon azzal együtt, aki a közelébe megy. No, ilyen taposóakna ez a portál a mi közösségünk média-tavában. Mindenkit kiszolgáló zsoldos.
Itt olvastam, hogy a két örökhívő katolikus egyházat látogatott. Bélus és Tibi templombajárók hírében állnak...ha kell nekik onnan valami. Jelen esetben szavazatok. Az álszentek, akik az aknával(nem a fekália tartalmú üreg) együtt azt gondolják, hogy az emberek hülyék. Azt gondolják, hogy nem érezzük, hogy mennyire bántó lehet Tibi egyes közeli munkatársai számára az, hogy a homoszexuálisok utolsó mentsvárát, a házasság szent kötelékét akarja elvenni tőlük. Fogadok, hogy a bejegyzett párkapcsolatot nem ellenzik a kis mélyenvallásosak. Mert ugye, ez már több lenne a soknál kis antiszivárványisták.
Azt gondolják ezek, hogy nem emlékszünk arra, mikor a renitens komáromi katolikus plébániának nem akarta a fijjú elengedni az ingatlanadót, sőt azt hiszik, hogy arra sem emlékszik senki, hogy hónapokon keresztül akadályozta a katolikus plébánia projektjének ügymenetét a kis "mos(t)om-kezeimet". Meg járt ám a szovjet gyártmányú rádió nevét viselő nacionalista főpapnál is néhányszor Tibuci. Próbálta meggyőzni felebarátját arról, hogy csapja már el ezt a mellette kampányolni nem hajlandó plebánost Komáromból. Igen-igen, mint jó haverját megkérte erre a kis szentéletű, az egykori stb-s ügynök főpapot.
Különben nagyon szimpatikus lett számomra a most ezzel a húzásával. Várom a húsvéti misét, hogy melyikük celebrálja majd. Na, ez túlzás volt...inkább melyikük áll be ministránsnak.
Az viszont tuti, hogy a volt stb-s főszerkesztésében megjelenő lap beszámol majd arról, hogy ezek Canossa helyett egyelőre csak Nádszegen voltak.
Azt hiszem eljön az ideje annak fijjuk, hogy vezeklő ruhában legalább három napig álljatok majd a felvidéki magyarság bástyájának tövében bocsánatunkért esedezve.

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=19567&Itemid=1

Koszorúzás az 1994-es komáromi nagygyűlés évfordulóján

A Csemadok Komáromi Területi Választmánya 2010. január 9-én, szombaton 16 órakor az 1994-es komáromi nagygyűlésre emlékezik a Csemadok komáromi székháza (Kossuth tér 3.) homlokzatán elhelyezett emléktáblánál. A megemlékezést szervezők vezetőjét, Petheő Attilát kérdeztük a rendezvény indítékairól és a szlovákiai magyar választott képviselők 1994. januári nagygyűlésének jelentőségéről. – Ön szerint milyen szerepet játszott az 1994-es komáromi nagygyűlés a rendszerváltást követő szlovákiai magyar politikában?
– Aki figyelemmel kísérte az 1994-es nagygyűlést övező mozgásokat, az jól láthatta, hogy ez volt az a mérföldkő a felvidéki magyar politizálásban, mikortól különvált az a közéletben szerepet vállaló réteg, amely a hatalomért, illetve az anyagi javakért bármikor, bárkivel, bármit megtesz, és az a csapat, amelynek elsődleges célja az itthoni magyar közösség érdekeinek képviselete. Elmondhatjuk, hogy ez utóbbi képviselőit mára majdhogynem teljesen kiszorították közéletünkből.
– Mit kellene tenni, hogy ez az esemény sokkal jobban éljen a felvidéki magyarok tudatában?
– Elsősorban a médiának van óriási szerepe ebben. Másodsorban annak a generációnak a felelőssége a 94-es eszmeiség ébrentartása, amely annak idején komolyan gondolta, hogy lehet magyar jövő a szülőföldünkön. Harmadsorban szintén az ő feladatuk lenne, hogy lehetőséget adjanak egy olyan fiatal generációnak, amely az 1994-es nagygyűlés mondandóját komolyan gondolja, és munkájával már bizonyította rátermettségét. Ennek az új generációnak az összefogása és szellemi támogatása nélkül el fog veszni a magyar közösség, és csak olyanok kerülnek előtérbe, akik a hatalomra kerülésért mindenre kaphatók.
– A mostani magyar kisebbségellenes kurzus segíthet-e abban, hogy a megoldáskeresők újragondolják a 94-ben megfogalmazott elképzeléseket?
– A jelenlegi szlovák politikai elit tévúton jár akkor, amikor a magyarságra mint ellenségre próbál tekinteni. Reményeim szerint a nemzeti közösségünk ellen indított minden támadás bennünket erősít. Fontos hagsúlyoznunk azonban, hogy elsősorban saját közösségen belül kell néhány dolgot tisztáznunk. Rá kell mutatnunk arra, hogy a mindenkivel megegyező, a kompromisszumot a közösség érdekei elé helyező neoliberális szemléletnek nincs helye a felvidéki magyar politizálásban. Ki kell mondanunk, hogy kik azok, aki veszélyt jelentenek közösségünkre. Nem árulókat kell keresnünk, hanem a maguk érdekeit a közösség érdekei elé helyező közéleti szereplőknek kell megköszönni az eddigi munkájukat és hagyni őket távozni. Ezen felül jóval hangsúlyosabban kell foglalkoznunk a magyar lakta régiók erősítésével ahhoz, hogy az 1994-es nagygyűlés felébredjen holtából.
– Már az emléktábla felavatásakor vita volt amiatt, hogy csak magyar nyelvű szöveget tartalmaz. Nem gondolja, hogy a koszorúzást követően feljelentik érte a Csemadokot, hisz erre most már nyomatékosan is ad lehetőséget a nyelvtörvény.
– Magam nem emlékszem arra, hogy a tábla egynyelvűsége miatt szót érdemlő vita lett volna. Buta hőbölgés lehetett, de ezzel felesleges foglalkoznunk. Mi egy békés megemlékezést szervezünk január 9-én. Ha feljelentenek bennünket, és az állam büntetéseket akar osztogatni, akkor úgyis fog, ha a megoldás keresése a célja, akkor pályázatot ír ki annak érdekében, hogy az egynyelvű emléktáblákat, bolti feliratokat, banki hirdetményeket országszerte kétnyelvűsíteni lehessen.

Felvidék Ma, gyr