Elmúlt hétvégén megyei képviselő jelölteket állított pártom...még mindig az MKP :-) Én nem lettem jelölt, pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem is jelöltek, de nem kerültem a nyolcas listára. Megvallom nem bánom így utólag. Vannak ott elegen, akiknek örülnék, ha bennünket képviselhetnének a megyei parlamentben (persze akad ott olyan is, aki nem odavaló, megélhetési magyar).
Sokkal inkább boldogít, hogy ugyanazon a napon, mikor pártom képviselői egymásnak feszültek, én fesztelenül örültem Pereden a hat járásunk béli csemadokos kitüntetésének. Sámson Gizella, Dudák Ferenc, Lajos András, Kiss Lajos, Czékus Dezső és Kicsindi Károly kapott tulajdonképpen életmű díjat a 60 éves Csemadok ünnepi közgyűlésén. Nagyon büszke vagyok arra, hogy velük dolgozhatok együtt. Hrubík Béla ismét fergeteges beszédet mondott. Akkor igazán szép az ilyesmi, ha a szép gondolatok mögött munka is van. Néha sajnálom Bélát, mert sok körülötte a régi, kommunizmusban szocializálódott és Csemadokból jól megélő örök túlélő. Ők nem hagyják előbbre lépni a szervezetet.Holott, menne és menne előre a testében már az öregség felé haladó, de lélekben ifjú szervezetünk. Aztán az is eszembe jutott, hogy a Csemadokot még ma is csak használni akarja a politikum. Arra bezzeg nem volt eszük a Csemadokból a politikába érkezőknek sem, hogy míg kormányon volt a magyar párt - Bugárral, Csákyval, stb. az élen - állami támogatáshoz juttaták volna a legerősebb felvidéki magyar bástyát.
Egyébként jó és felemelő dolog csemadokosnak lenni, aki teheti próbálja ki! Óriási felelősség társadalmi munkában - rendszerint saját pénzből utazni - rendezvényeket látogatni, emberek között lenni és szervezni. A legjobb! Jó szót szólni és jó szót kapni.
Na, ha ezt csinálnánk képviseletünkre választottak, akkor nem tartaná őket a köznép gazembereknek...tisztelet a kivételnek. Ugyanis ezek a mi csúcsvezető lányaink és fiaink teljesen elszakadtak a valós élettől. megújulni pedig nem tudnak...sajnos. A becsülettel, őszintén, magyarságért dolgozó ember pedig lassan rájuk ún és belefásul. Főleg a fizetett politikusok által gerjesztett trágyából lesz elege a csupán a közösségért tenni vágyó, a politikát magáért a politikáért csináló itthoni magyar embernek. Nem egy ilyennel találkoztam. Olyannal, akinek a lába nyomába sem érhetnének az ilyen pillanat parlamenti képviselők és pillanat polgármesterek. No, ne vesztegessünk rájuk több időt, mert még kibuggyan minden belőlem és megint szájukra vesznek ezek az ürülékek.

Aztán van még ám olyan dolog, aminek semmi, de semmi köze nincs ehhez a nyamvadt politikai dagonyázáshoz. A pesterzsébeti jégcsarnok falai közt végignézni egy Fradi - Csíkszereda bajnoki hoki meccset. Ne is mondjam, hogy a jobbik nyert...3:0 ide. Ott mindenki csupasz. Amint beszállsz az autóba Pest felé, már máshol járnak a gondolataid. Igazi közösségi élmény. Na, ezért félnek ennyire a mi magyar libcsijeink és szlovák cimboráik a DAC-tól. Igazi magyar KÖZÖSSÉG csiszolódik a szurkolótáboron belül. De, ezt nem érteni, ezt érezni kell!

A Most trójai falova Komáromban

Furcsa időket él manapság a szlovákiai magyarság. A minap magyar szurkolókat vernek, később tankönyvünkre taposnak, majd új pártot gründolnak, aztán elfogadnak egy anyanyelvünk ellen íródott törvényt.

Nemzetünk ellen történteket ne feledjük, de nem szabad szó nélkül elmennünk azon politikai formáció születése mellett sem, melyet az egyetlen magyar politikai érdekképviseleti szervből kiszakadó, politikai funkció nélkül maradottak hoztak létre. Mikuláš Dzurinda szerint a Smer ötödik hadoszlopa lett Béláék csapata. Egyszóval megélhetési magyarok, politikai koncért cserébe árulták el nehéz időkben az őket parlamentbe juttató magyar választóikat.

Ennyi sajnos nem volt elég nekik, hiszen napról napra odarondítanak a közös asztalra azzal, hogy besúgóikat utóvédként a magyar pártban hagyták. Abban a magyar pártban, ami Komáromban ezer sebből vérzik. Vérzik, hiszen mindig, mikor talpra állna, megélhetési jótevői kést mártanak bele. Félreértés ne essék, ezek mind olyan emberek, akik komáromiként aposztrofálják magukat, annak ellenére, hogy sosem voltak és talán nem is lesznek komáromiak. Na, ezeknek az embereknek nem a szívük, hanem a gazdájuk parancsol. Önállóan gondolkozni talán mernek, de ezt eddig még sosem mutatták.

Egyszóval az MKP alapszervezetének gyűlésén néhány utóvéd neveket jelölt a megyei képviselő testület jelöltjei közé. Kovács Péter, aki alapjában véve egy jó kiállású ember, de ha becsülete is akadna, akkor azután, hogy a Most nevű formációnak ügyelte az aláírásgyűjtését, kilépne a magyar pártból és átballagna a hídon.

Aztán itt van jó Fehér Csaba, aki otthagyta – ahogy mondani szokták -, mint eb a Szaharát a magyar párt komáromi frakcióját, annak utána, hogy az önkormányzati választásokon egyszer már ellenünk indult.

Szegény Maurovich Horvát Lajost pedig már tudj Isten hányadszor vágja át egykori liberális kiszemeltje. Ott tartunk, hogy kettőnk keze is kevés lenne ennek az összeadásához Lajos. Buta bizalom, hataloméhség, vagy talán egyéb függés rejt ez?

Szabó Béla az egyetlen, akinek személye makulátlan lehetne a Magyar Koalíció Pártjának szavazói körében, ha a Mostos polgármester Andruskóval paktálva nem tartaná sakkban/kelepcében őt a komáromi vízgazdálkodási cég kiszervezésének ügyével. Az elmúlt nap nyilatkozataiból látszik, hogy Bastrnák és Andruskó egyesek szerint összejátszva az MKP és végül valószínűleg az ő nyakába fogják varrni a „vizes” balhét.

Még egyszer ízlelgessük az MKP komáromi ajánlottainak listáját: egy másik párt alakulásáért aláírást gyűjtő, egy saját pártja ellen induló, majd megtérő, és azt újra elhagyó, egy talán becsapott és egy olyan, akit állásával zsarolnak csendben a Mostosok.

Ezekkel az emberekkel harcba menni csak olyan tud – pontosabban olyan személy jelölhette őket -, akinek a célja nem az ellenfél legyőzése, hanem a magyar párt, a magyar érdekképviseleti szerv hátbatámadása. Hiszen ilyen jelölteknél mi lehet arra a garancia, hogy megválasztásuk esetén nem lépnek át az önfeladás pártjába? Sajnos semmi, kedves magyar választópolgár!