Néhány sor a múltról

1945 után a szovjet csapatok által megszállt Kelet-Közép-Európában személyi kultuszt, diktatúrát, illetve központosított egypártrendszert kényszerítettek az eddig jól működő társadalmakra. Egy állampárt létezett, ami kizárt minden más szervezetet, politikai erőt a hatalom birtoklásából. Megakadályozta ezzel valódi alternatívák felmutatását és képviseletét, a demokrácia egyik alkotóelemének a hatalom pluralitásának lehetőségét. Az egyetlen párt birtokolta közvetlenül a gazdasági monopóliumokat, miután megfosztotta a több évszázados munkával megtermelt javaitól a társadalmat. Kiépített egy „mindenki egyenlőnek született és egyenlően részesül a közös javakból” elvet. A másét osztogatták. Ugyanez az egyedüli párt volt, ami rátenyerelt az összes társadalmi szervezetre, amit bedarálni nem tudott, azt megszűntette. Legfőbb ellenségének az egyházakat tartotta, hiszen a hívő ember Isten igazságában és nem a pártfunkcionáriusok halhatatlanságában hisz.

Egy rendszer, ami igyekezett megölni mindazt, amit önmagára nézve veszélyesnek érzett. Megtöltötte a börtönöket és a sírokat. Egy rossz helyen elmondott vicc, egy elharapott mondat, a gyermek megkeresztelése, a be nem szolgáltatott disznó a kommunista titkosrendőrség vallatószobáját jelenthette. Az STB, melynek besúgói az élet legváratlanabb területein bukkantak fel. Barátokat árultak el és keserítették meg békés családok életét. Egy rendszer és a maguk boldogulása szolgálatában. Ezek az emberek sem akkor, sem ma nem tudnak közösségben gondolkozni, a saját egzisztenciájukat akár nemtelen eszközökkel is gyarapítani kívánták. Ma is köztünk élnek ezek a gazemberek. A diktatúra ezen haszonélvezőinek itt az ideje, hogy megköszönjük eddigi munkájukat. Ők a múltat jelentik számunkra.

Holnap október 23-án a kommunizmus áldozataira is emlékezünk. A negyven esztendeig tartó diktatúra által sárba tiport, meghurcolt családokra, akiknek csak az őszinteség és az emlékezés adhat megnyugvást.

Elgondolkodhatunk a felett is, hogy megtörtént e a rendszerváltozás. Lehetőségünk van-e félelem nélkül kimondani véleményünket. Vannak-e még ma is az egyenlők közt egyenlőbbek, akik azt sugallják, hogy az ő kezük mindenhova elér. Rátelepszik-e életünkre a centralizált demokrácia, esélyünk teremtődhet-e arra, hogy a szakmaiság, a tudás legyen az érték és a hatalom.

Egy gyenge tollforgatói kísérlet az autonómia népszerűsítésére :-)

Levettem, aki akarta az látta a múltat...
Ennyi elég volt belőle.

Október 6-án, az aradi vértanúkra emlékezve Dunaszerdahelyen mondtam beszédet. Ez annak rövidített változata Batthyányi Lajos, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly utolsó óráinak története nélkül.

Nagyszüleim magyarként náci kollaboránsok voltak, én magyarként háborús bűnös vagyok immár hatvan éve, de ne aggódjanak, nincs még vége. Szeptember 1-én született Balázs fiam a nálunk hagyományos nevelést kapja

Ezután a Pesten kivégzett gróf Batthyányi Lajos első felelős magyar miniszterelnök és az Aradon mártírhalált halt 13 honvédtiszt utolsó óráiról beszéltem a közel 500 megjelent előtt. Fontosnak láttam párhuzamot vonni Batthyányi és Nagy Imre sorsa között, akik mártírhalált haltak mindketten. Az különböztet csupán meg beünnünket a korabeliektől, hogy mi akkor sem mozdulunk, ha nyakunk köré hurkolják a kötelet. Feltépik a Benes dekrétumok még be nem forrott sebét, csonkítják a Pátria Rádiót, és fenyegetik a Selye Egyetemet. Birka türelmünk már a bégetést is elfeledteti velünk, nemhogy azt, a felvidéki magyar közösség számára az egyetlen kiutat az autonómiát követeljük.

Ülésezett a komáromi képviselő-testület

Szeptember 27-én nyolc órás ülést tartott a komáromi képviselő-testület. A tárgyalandó 25 pont az interpellációkkal kezdődött. Itt a város polgármestere, Stubendek László roma tiltakozással kapcsolatos felvetésére válaszolva, kijelentette, hogy ez nem roma kérdés, hanem a nem fizetők kérdése. Az ülésen megjelent a helyettes főügyész is, aki többek között két korábbi döntést, a két alpolgármester létének és a parkolásról szóló - korábban polgárok által is bírált - általános érvényű rendeletet nyilvánította törvényellenesnek.

Az ISPA projekt állásáról Mária Stoličná ISPA menedzser számolt be, aki után a KOMVaK igazgatója kért a tisztítóállomás működtetéséhez még több millió költségvetési pénzt. A beszámolóból kitűnt, hogy valószínűleg a korábbi ISPA menedzser hibázott, hiszen a tisztító nem teljesíti az elvárásokat, ugyanis nitrogén marad a megtisztított vízben. (a pénztisztító gyanús víztisztító)

Szó esett a Komáromi Idegenforgalmi Vállalat szétbontásáról és három, a helyét átvevő szerv megalakulásáról.

A testület 100 ezer koronát hagyott jóvá Kaszás Attila szobrára, bár akadt, aki fontosabbnak tartotta volna, ha a város a polgárait ösztönzi gyűjtésre. Magam a 195 centis szobrot eltúlzottnak tartom és remélem, hogy Holocsy művész úr is kap majd, a városi polgárok munkájával felépített színházunk tövében egyszer szobrot. A Com-Média igazgatói posztjára törvényesen, ám szerintem etikátlanul, a megbízott igazgató Pék Zoltán írt ki pályázatot, s mivel ő volt az egyetlen jelentkező, a befutó is ő lett. A testület 20 teremben lévő tagjából a kinevezésére 12-en bólintottak rá. A városi autóbusz-közlekedés megreformálása ügyében tett lépésekre mondott igent a grémium (csupán Andruskó Imre javasolta, hogy a 70 éven felüliek utazása ne legyen ingyenes). Koncepció született a városban létesítendő új parkolók kialakításának ütemtervéről is, melynek kapcsán jómagam hívtam fel a figyelmet arra a gyanús tényre, hogy az előző évben költségként szerepel mind a Madách utcában, mind a Fürdő utcában kiépített parkoló. Holott a Fürdő utcán nem építettek ki egy parkolóhelyet sem. Az önkormányzat tudomásul vette a városi fenntartású iskolák 1. féléves költségvetési merítését. Az ülés kezdetén a víztisztító-beruházás költségeinek emelést kérő KOMVaK vezetősége a tiszta nyereségből 30%-ot, közel félmillió koronát különített el a cég felügyelő szerveiben jelenlévő tagok jutalmazására (felügyelőbizottság: Győrfy, Szabó, Vincze, elnökség:Sánta ,Olláry, Méhes - bővebben: http://www.orsr.sk/vypis.asp?ID=7924&SID=9&P=0). Ez az összeg nem arányosan kerül elosztásra az igazgatótanács tagjai és a felügyelő bizottság tagjai között.

A Forlife n.o. kérését, amelyben 1 millió koronát kértek a kórház gyermekosztályának felújítására, arra hivatkozva utasította el a testület, hogy sajnos a városi intézmények esetében is szűkös a költségvetés.

A közel 100 főt foglalkoztató biodízel gyárat Őrsújfalun elképzelő osztrák cég terület vásárlási szándékát 5 euró/négyzetméteres árhoz és feltételekhez kötötték (területrendezési terv elkészítetése, infrastruktúra kiépítése) a városatyák. Harcsáson viszont ugyanilyen áron, de hasonló feltételek nélkül vásárolhat meg egy kérvényező területet 60-70 főt foglalkoztató gyáregység építésére. E két döntés lényege meglátásom szerint, hogy munkahelyek teremtődjenek a városunkban, viszont a harcsási eladás esetében én magasabb összeget javasoltam, hiszen így nem részesült volna előnyben az egyik vevő a másikkal szemben.

Az utolsó pontok egyikében a képviselők jóváhagyták az alpolgármesterek (éves fizetésük 30%-ka) és a polgármester (éves fizetése 40%-ka) prémiumát.

Az egyebekben Szép Lajos terjesztette a Jókai Alapiskola kérvényét, mely egy új kazán építésének költségeire vonatkozott. Majd képviselői felszólalások követték egymást.

Nevelés kérdése
Sok mindenről szóltunk idehaza az elmúlt hetekben. Az előzőekben láthattuk, hogy vannak köztünk is gazemberek, de tudjuk azt is, hogy a szlovák közélet szereplői majmot csinálnak belőlünk folyamatosan.
Benes dekrétumainak napirendre tűzése, a magyar kártya előrántása lassan süket fülekre lel a felvidéki magyar társadalomban. Csupán néhány nemzetben prioritásként gondolkodó felvidéki magyar értelmiségi veszi komolyan az ügyet, a többiek vagy gyatra lapjuk példányszám- emelésének lehetőségét, vagy a politikai kommunikáció egy eszközét látják ebben.
Mit tesz a kisember?
Ma reggel felültem a csallóközi expresszre, hogy Komáromból Dunaszerdahelyre utazzam. Kisvártatva belépett a fülkénkbe a kalauz. Öten ültünk bent, mind magyarok. Egyedül én kértem magyarul a jegyet, a többiek még egymás között is szlovákul poénkodtak tovább. A jegykezelő hölgy nekem magyarul válaszolt, láttamozta a jegyemet és további jó utat kívánt. Kilépett és a diskurzus a fülkében magyarul zajlott tovább.
Hazafelé gondoltam busszal utazom. Felszálltam és Komáromig kértem a jegyet az érsekújvári SAD 954-es buszának vezetőjétől. Bambán nézett rám. Megismételtem, hogy Komáromba kérnék jegyet. A válasz: "Prosím? Nerozumiem." Mondom: "Do Komárna." Láss csodát, megértette a cég magyarok lakta településeken keresztül szolgálatot teljesítő, azaz belőlünk élő alkalmazottja. Az előttem sorban állók mindegyike a megállóban magyarul csacsogott. Amint a buszra léptek, szlovákul kérték a jegyüket: Komárnóba, Velký Mederre, Dolný Stálba. Ennyit tesz a megszokás.
Sosem tudjuk már levetkőzni az elmúlt rendszer beidegződéseit?

Alább megtekinthető a buszt üzemeltető cég tulajdonosi háttere. Érdekes!
http://www.orsr.sk/vypis.asp?ID=9305&SID=9&P=0