Mit tett újra élővé a szlovák parlament 2007. szeptember 20-án?


A Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának Közgyűlése 2002 februárjában fogadott el a benesi dekrétumokról egy jelentést. Néhány órája jutottam hozzá. Részleteket közlök belőle a tisztábban látás kedvéért.

"Benesi dekrétumok a gyűjtőneve mindazon elnöki rendeleteknek, amelyeket Dr. Edvard Benes, köztársasági elnök a II. világháború alatt, valamint 1945. májusa és októbere között bocsátott ki.

Ezeket a dekrétumokat az 1945. október 28-án megalakult ún. Ideiglenes Nemzetgyűlés erősítette meg, mégpedig az általa 1946. március 28-án jóváhagyott alkotmánytörvénnyel.

A folyamatosan kibocsátott elnöki dekrétumok alapján megszűntetésre lettek ítélve a magyar és német iskolák, tilos volt magyar és német nyelven istentiszteletet szolgáltatni.

A Benesi dekrétumok legsúlyosabb rendelkezéseit a német és magyar kisebbség egészére vonatkozó kollektív háborús bűnösökként történő megbélyegzése, valamint e jogi alapállásból történő mindennemű vagyoni javaik elkobzása jelentette. Mindezt egyértelmű megtorlási szándék motiválta, a német és a magyar kisebbségek gazdasági-politikiai likvidálásának hathatós eszközeként, amelyre alig van példa az újkori civilizáció történetében.

A rendelkezés egyúttal retroaktív hatállyal, 1945. március l-vel lépett életbe.

Ugyanezen dekrétum alapján az elkobzott vagyon szétosztás alá esett etnikai alapon cseh, szlovák és más szláv nemzetiségű személyek javára.

Ez a 108/1945 számú elnöki dekrétum, illetve Szlovákia területére vonatkoztatva a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú törvényerejű rendelete szolgáltatták a jogi keretet az ún. II. földreform végrehajtásához és újabb telepesfalvak létrehozásához az elkobzott magyar mezőgazdasági birtokokon. A magyaroktól elkobzott földbirtokokon az ún. II. földreform keretében létrehozott szlovák telepesfalvak további etnikai-nemzetiségi átrendeződést idéztek elő Dél-Szlovákiában.

A kisemmizett német kisebbséget karhatalommal zavarták ki az országból, kötelezően hátrahagyva minden vagyonát, ami megcáfolhatatlan történelmi tény.

A vagyonától megfosztott, áttelepítésre ítélt, nagyságrendileg 100 000 magyar nemzetiségű személyt akarata ellenére áttelepítették Magyarországra, és Szlovákiában maradt vagyonába az arra jelentkező szlovákokat telepítették át Magyarországról.

A munkakötelezettséget elrendelő dekrétumra hivatkozva vagyontalan ill. szegénysorsú magyarokat 1945-1946 telén Csehországba deportálták ún. közhasznú munkára. Valójában karhatalommal tehervagonokba terelték a kijelölt családokat, tekintet nélkül asszonyokra, gyermekekre, öregekre, csecsemőkre, és cseh valamint morva parasztokhoz vitték őket cselédeknek.

A telepeseknek való földjuttatást az állam feltételekhez szabta, melyek nevezetesen a földhöz kötött állandó lakhely, a juttatási ár kifizetése, valamint a juttatott föld megművelése voltak."

...

Reszlovakizáció vagy autonómia?
Előre lehetett azt jelezni, ami tegnap bekövetkezett. Egy parlamenti szavazás által érinthetetlenné váltak a Beneš-dekrétumok. Egyedül az MKP 20 képviselője nem szavazta meg a deklarációt. A szavazás után azonban nem tudom, hogy elhagyták-e az üléstermet, tüntetések, megmozdulások szervezésébe kezdtek-e.
Egyedüliként Markus Ferber bajor képviselő szólt határozottan a szlovák közszolgálati rádióban a szlovák nemzetiek kezdeményezéséről és a parlamenti szavazásról, melyet veszélyes jelzésnek tart, ezért jövő héten Strasburgban szólal fel az ügyben az EP soros ülésén. Remélem, hogy Duka-Zólyomi Árpád és Bauer Edit EP képviselőink is szólásra emelkednek ugyanott e témában.
A képviselő egyébként a szlovák parlament deklarációját a Beneš-dekrétumok formális megújításának tartja. Ferber elmondása szerint kételyei támadtak, hogy szlovákia az európai államokkal való baráti együttműködés útját, illetve a nemzetiségi kisebbségek és a tolerancia európai értékeit kívánja-e követni.
"Szlovákiában nagy számban élnek magyar nemzetiségű polgárok, ezért az ember felteheti a kérdést, vajon milyen jövő előtt állhatnak abban az országban, ahol a szlovák törvényhozók hasonló határozatokat fogadnak el." - jegyezte meg Markus Ferber jobbközép képviselő.
Közben a szlovák hírcsatornán Berényi alelnökünk egy Rafaj nevű zavarodott elmével csevegett, aki ha tehetné újra vagonokba terelne bennünket. Ugyanúgy, ahogy azt nagyszüleinkkel tették a második világégés után, csupán azért, mert magyarok maradtak.
Megalázó, hogy Európában 2007-ben erről kell beszélnünk. Lassan több, mint félmillióan kezdhetjük bizonygatni, hogy nem vagyunk nácik, sőt elődeink már éltek e tájon, és nem csak a közelmúltban költöztünk ide.
Meglátásom szerint amilyen az adjon Isten, olyan kell, hogy legyen végre részünkről a fogadj Isten is.

Dokumentum:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bene%C5%A1-dekr%C3%A9tumok

Magyar föld nélkül kell-e majd magyar bank a Felvidéken?

Az OTP szlovákiai kihelyezett tagozata „magyar – és kisember barát" reménysugárral lepi meg az ügyfeleit. Tudniillik olyan hitelt ajánl a nagyközönségnek, melynek segítségével az eddigi bérlőkből tulajdonossá válhat a földbérlő. Eddig ez jól is hangzik. Onnantól azonban büdös kezd lenni az ügylet, ha tudjuk, hogy a szlovákiai rendszer nem földtulajdonos centrikus. Egyszóval nem támogatja a néhány hektáron (a sajátján) termelő magyar parasztembert. Azt a gazdát, aki 1991-től, ha a saját földjét akarja művelni és egy nagyüzemi termelő útjában áll (pl. a traktornak nagyobbat kell kerülnie), akkor e helyett a saját, jól termő föld helyett egy kicsit arrébb kap csereföldet használatba.

Egy barátom nagymamája jár hasonló cipőben. A jó minőségű termőföldje helyett 10 kilométerrel arrébb mérték ki a saját művelésre szánt földjét. Bérbe adta néhány éve, mert messze van, és a magáét már egyébként sem növelheti. Most már egy helyi bérelt földeken gazdálkodó dán kopogtat az ajtaján, hogy adja el neki. Az unokája azonban nem engedi.

A föld a legnagyobb értékünk. A felvidéki magyar kézben levő termőföld pedig a jövőnk. Ezért is érdekes az OTP új konstrukciója, mellyel biztosan nem a kisembert (parasztot) kívánja megszólítani. Az is biztos, hogy nem a magyar embereket célozza a hitellel, hiszen akkor a bank honlapjának magyar részén is címlapon szerepelne e lehetőség. (pa)

Megoldás

A magunk mögött hagyott hét érezteti, hogy idehaza végét járja az uborkaszezon, beindult a közéleti gőzhenger. Gondban az egyetemünk és a rádiónk.

A Selye Egyetemről és a Pátria Rádióról van szó, melyre minden körülmények között nagy szüksége van a felvidéki magyarságnak. A pallérozott emberfő és az elfogulatlan hírközlés jelenti közösségünk jövőjét. Pontot is tehetünk e mondat végére, hiszen jelen helyzetben nem azt kell szemlélnünk, hogy ki irányítja ezt vagy azt az intézményt, ki mennyit nyúlt, ki kinek az elkötelezettje, hanem a tényt. Veszélyben az egyetemünk és a rádiónk!

Meg tudjuk-e állítani egyik–másik meggyilkolásának folyamatát, ha már kormányzati tényezőkként nem tettük egy emberöltőre stabillá őket? Van – e olyan erős felvidéki magyar közösségünk, hogy a piac diktálta feltételek mellett életben tartsa őket? Illetve, vagyunk–e olyan határozottak, hogy végre nem csak pofozógépekként viselkedünk, ahogy eddig?

Hiszen bárhogy is titkolnánk szemlesütve a tükör előtt a közösségből, melynek tagjai vagyunk egy lezüllött edzőpartnert csinált szavazataink segítségével, néhány elkötelezett bizalmunkkal visszaélő szélhámos politikus. Reméljük, ők lassan emlékezetünk mélyére süllyednek és nem termelnek „megélhetési utánpótlást” maguknak.

Egyszóval, ha megtépázzák intézményeinket, elkezdhetünk tiltakozni. Megbékélést is hirdethetünk. Olcsó PR fogás, de falra hányt borsó.

Lassan kifogyunk az ötletekből és megoldásból csak egy marad a kezünkben. A kulturális és oktatási autonómia. Izlelgessük a szót: autonómia! Kimondhatná már végre ezt valaki, a nagyok és még becsületüket el nem játszók közül. (pa)

A felhívás

2005. júliusában az MKP komáromi szervezetének egyedüli tagjaként a helyszínen ítéltem el a Pospolitosť ünnepi masírozását. Ekkor csak engem talált a Štefánik szobor tövében a Duna Televízió és a Hír Televízió riportere. Igaz, ekkor még „csak” az alma materem, a komáromi gimnázium igazgatója volt a jelenleg a Magyar Gárda ellen tiltakozó Andruskó, akinek, akkor, éppen biztosan nem volt ideje szavát emelni.

Most felhívást tesz közzé szegény elnök úr, mert úgy érzi meg lehet lovagolni azt a hullámhegyet, melyet a médiumok gerjesztettek. Ügyes húzás! Látszatcselekedet!

Persze, a médiumok akkor hallgattak, amikor az MKP Országos Tanácsának ülésén a magyar egyetem ellen ágált, még anno egyetlen magyar felsőoktatási intézményünk megnyitása előtt.

Akkor sem röppent egyetlen napilapunk független tudósítója, amikor idén a komáromi önkormányzat ülésén a helyi MKP elnöke a Schola Comaromiensis, ismertebb nevén a városi egyetem, kertészmérnöki képzésének feleslegességéről beszélt. Pedig tudjuk, hogy hiánypótló a szak, hiszen nincs magyar mezőgazdászképzés idehaza.

Sőt, az sem kavart vihart, amikor az Eötvös Utcai Alapiskola statikai állapotára hivatkozva olyan dokumentumot adott, az önkormányzati ülésen képviselőtársai kezébe, amelyben az egyik legnépesebb komáromi magyar elemi iskola diákjait a veszély elől a helyi szlovák alapiskolákba menekítette volna. Mindezt akkor, amikor mások a magyar iskolák vonzóbbá tételéért és azért dolgoznak, hogy minél több magyar gyerek látogassa a magyar iskolákat.

Nem fogalmaztunk felhívást, csak hallgatunk…és keressük a megoldásokat, nehogy kolomppal a nyakában, választott vezetőnk árokba rántsa a csendben bégető nyájat. (pa)

Tegnap, 2007. szeptember 1-én, 11.45-kor megszületett fiunk Balázs. Szép és nagy baba 4,4 kiló és 54 centi.