A választások éve
II. rész
A parlamenti választások
A júniusi parlamenti választások eredményeit sokan megjósolták, de azt senki sem gondolta volna, hogy az egyetlen felvidéki magyar párt nem jut be a parlamentbe. Az előjeleket ugyanis a döntéshozók nem vették komolyan, vagy ha igen, akkor túl kényelmesek voltak ahhoz, hogy cselekedjenek a győzelem érdekében. Amikor az egyik általam etalonnak tartott, országos tekintélyű járási vezetőnek jeleztem, hogy a magyar szavazatainkért is harcba szálló, közülünk kivált párt jobban dolgozik illetve, hogy a kampányban leköröz bennünket, akkor csak legyintett rá. Mikor azzal hívtam az országos vezetőket, hogy Komáromban baj lehet, hiszen a Most rendezvényei tömegeket mozgatnak, mi meg nem vagyunk sehol, akkor azt a választ kaptam, hogy várjam csak meg a dunaszerdahelyi rendezvényünket. A DAC stadionban aztán összegyűlt annyi ember, hogy az újra megengedte a vezetőknek, hogy hátradőljenek és hagyják tovább döcögni a szekeret. A kampánystratégák pedig dolgoztak az MKP-ben. Arra élezték ki az egész kampányt, ami sajnos nem jelentett jövőképet a választóknak. Egyetlen olyan dolgot sikerült kitalálniuk a kampány vezetésével fizetésért foglalkozó embereknek, ami szerintük kellőképpen mobilizálhat, hogy a nemzeti színeinket lobogtassuk. Semmi kreativitás, semmi határozott üzenet. A párt minden téren átadta a kezdeményezést a konkurens, magát szlovák-magyar erőként definiáló pártnak, akik mögött pénz és ötlet tolongott azért, hogy hatalomra juttassák embereiket. A komáromi kampányzáró rendezvény 3-4000 embert vonzott, ami egy ekkora térben nevetségesen kevésnek hatott. Rosszul megválasztott helyszín, kapkodás, hibásan meghívott előadók, a rendezvény hiányos propagálása vezetett a kampányzáró bukásához. Az természetesen újra kérdéseket vethet fel, hogy pártunk prominensei által választott rendezvényszervezők ezer szállal, többek között egzisztenciálisan is kötődnek a Most egyik, a parlamentbe is bejutott képviselőjéhez. Ergo, a köztudottan az ellenfél egyik legalattomosabb politikusához szorosan kötődő rendezvényszervező vezényelte az MKP kampányát. Ha más nem, ez a tény is azonnali kérdéseket kellett volna, hogy felvessen azokban, akik csendben szemlélték, hogy ezek az emberek az MKP egész kampányának alakításában, a stratégiai kampányelemek kiválasztásában részt vettek
A választásokat elvesztettük. A Bugár Béla nevével fémjelzett Most bejutott a szlovák parlamentbe.
A pártban csend lett. Senki nem tárgyalt nyíltan a hibákról, nem kerestek felelősöket. Ezt a helyzetet már megtapasztalhattuk 2006 után is, hiszen nem volt a pártban hivatalos álláspont a kormányon töltött időről. Nem értékelte senki, hogy mennyit hozott ez a magyar közösségnek és hallgattak arról, hogy egyes egyének mennyit profitáltak a nyolc kormányon töltött évből. A parlamenti választásokat lassú, ám biztos belső mozgások követték. Nem volt járás, amely győztesként jött volna ki a parlamenti választásokból. A tagság csendben, de fejeket és váltást követelt.
Új országos elnökséget választott a párt és elkezdett az önkormányzati választásokra készülni. Közben azzal a ténnyel kellett szembenéznünk, hogy olyan emberek tömkelege van még a Magyar Koalíció Pártján belül, aki a Most nevű formáció embereként, megbízásból, vagy önszorgalomból az MKP bomlasztására maradt köztünk. Lassan közeledtek azonban a önkormányzati jelölő gyűlések és ezzel Komáromban az a helyzet, amikor el kellett, hogy váljon a sz.r a víztől.
A következő részben a komáromi önkormányzati választásokról és előzményeiről szólok majd, illetve természetesen kitérek arra is, hogy az MKP múltját határozottan el kell választani a jelentől és sokunk reményei szerint a párt jövőjétől is. A mai országos elnök személye lehet erre az előrelépésre, korszakváltásra meglátásom szerint a garancia.
2010. december 8., szerda
2010. december 7., kedd
A választások éve
I. rész
Útban a parlamenti választások felé
Ahogy azt korábban felvezettem, igyekszem egy rövid elemzést írni a 2010-es komáromi önkormányzati választásokról. Előfordulhat, hogy ketté kell választanom a történtek elemzését, hiszen maga az idei év is sok olyan tanulsággal szolgál, ami nagyban hozzájárult a mostani eredményhez. Előre szeretném bocsátani, hogy elemzésem célja nem a kritizálás, hanem az építkezés.
2010 elején harc indult a párton belül, hogy egyesek minél jobb pozíciókat szerezzenek maguknak a júniusi parlamenti választásokra. Az MKP-t zilált állapotban érte az év, hiszen a megyei választások sikere újra azt hitette el a felső vezetéssel, hogy minden a legnagyobb rendben van és, hogy az újdonsült liberális szlovák-magyar formáció nem jelenthet veszélyt a magyar érdekképviseletre, nem utolsó sorban a párt felső tagjainak parlamenti székére. Tévedtek. A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz esztendő megújulásra képtelenné tette az MKP politikáját és politikusait. A jelöltállító gyűlésekben kódolva volt a baj, hiszen például a Komáromi járásban azok kerekedtek felül egyes „nagysúlyú” alapszervezeteken belül, aki hírvivőként, egyéni érdekeik érdekében, gazdasági javak reményében már a másik, távolról sem jobbközép, szlovák-magyar pártot kezdték szolgálni. Utólag is jól nyomon követhető, hogy az MKP felső vezetése mennyire félvállról vette az alulról jövő impulzusokat és a megyei választások történéseit. Komáromban például meghagyták alapszervezeti elnöknek Andruskó Imrét, azt az embert, aki egy másik párt jelöltje mellett kampányolt fizetett politikai hirdetésben a Delta hetilapban. Ez a tett a politikai életben, de egy hétközi sörmeccsen sem elnézhető. Hogy ne politikából vett példával éljek: egy csapat sem tűrheti, ha a csapatkapitánya saját kapujába rugdossa a gólokat. Az ilyen játékost kirúgják az öltözőből, mert mindenki tudja, hogy a következő meccseket is el fogja adni. Egy szó, mint száz ilyen és ehhez hasonló embereket a saját öltözőnkben hagyta a párt vezérkara.
A tavasszal a járás is döntött a képviselői sorrendről. Boldogult Basternák László járási elnökként szűk mozgásteret kapott, hiszen óriási nyomás nehezedett rá Bastrnák Tiborékkal kollaboráló és a háttérből irányított, jórészt megélhetési csapat irányából. Az országos grémium választási listát állított, ahol járásunk jelöltjei tulajdonképpen a járási MKP elnök-jogos-kivételével a befutótól távoli helyeket kaptak.
A parlamenti választások kampánya kezdetét vette. Komáromban illogikusnak tetszett, hogy hat MKP jelölt kampányolt együtt, annak ellenére, hogy a választópolgár csupán négy nevet karikázhatott. Itt is érdekes maradt a helyzet, mert a megélhetésiek bűvköréhez tartozó levitézlett megyei intézményvezető Fehér Csaba, egyszer csak kijelentette, hogy nem kíván ebben a közös játékban részt venni, nem kíván kampányolni a felállt csapattal. Elismerendő, ám kérdéseket felvető módon ennek ellenére sok karikát kapott.
A parlamenti választások kampánya döcögősen indult. Sokan egy hangsúlyosabb, pörgősebb kampányt hiányoltak, ám a kampány minőségére tett megjegyzéseket, észrevételeket a felső vezetés néhány tagja személyes sértésként kezelte.
I. rész
Útban a parlamenti választások felé
Ahogy azt korábban felvezettem, igyekszem egy rövid elemzést írni a 2010-es komáromi önkormányzati választásokról. Előfordulhat, hogy ketté kell választanom a történtek elemzését, hiszen maga az idei év is sok olyan tanulsággal szolgál, ami nagyban hozzájárult a mostani eredményhez. Előre szeretném bocsátani, hogy elemzésem célja nem a kritizálás, hanem az építkezés.
2010 elején harc indult a párton belül, hogy egyesek minél jobb pozíciókat szerezzenek maguknak a júniusi parlamenti választásokra. Az MKP-t zilált állapotban érte az év, hiszen a megyei választások sikere újra azt hitette el a felső vezetéssel, hogy minden a legnagyobb rendben van és, hogy az újdonsült liberális szlovák-magyar formáció nem jelenthet veszélyt a magyar érdekképviseletre, nem utolsó sorban a párt felső tagjainak parlamenti székére. Tévedtek. A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz esztendő megújulásra képtelenné tette az MKP politikáját és politikusait. A jelöltállító gyűlésekben kódolva volt a baj, hiszen például a Komáromi járásban azok kerekedtek felül egyes „nagysúlyú” alapszervezeteken belül, aki hírvivőként, egyéni érdekeik érdekében, gazdasági javak reményében már a másik, távolról sem jobbközép, szlovák-magyar pártot kezdték szolgálni. Utólag is jól nyomon követhető, hogy az MKP felső vezetése mennyire félvállról vette az alulról jövő impulzusokat és a megyei választások történéseit. Komáromban például meghagyták alapszervezeti elnöknek Andruskó Imrét, azt az embert, aki egy másik párt jelöltje mellett kampányolt fizetett politikai hirdetésben a Delta hetilapban. Ez a tett a politikai életben, de egy hétközi sörmeccsen sem elnézhető. Hogy ne politikából vett példával éljek: egy csapat sem tűrheti, ha a csapatkapitánya saját kapujába rugdossa a gólokat. Az ilyen játékost kirúgják az öltözőből, mert mindenki tudja, hogy a következő meccseket is el fogja adni. Egy szó, mint száz ilyen és ehhez hasonló embereket a saját öltözőnkben hagyta a párt vezérkara.
A tavasszal a járás is döntött a képviselői sorrendről. Boldogult Basternák László járási elnökként szűk mozgásteret kapott, hiszen óriási nyomás nehezedett rá Bastrnák Tiborékkal kollaboráló és a háttérből irányított, jórészt megélhetési csapat irányából. Az országos grémium választási listát állított, ahol járásunk jelöltjei tulajdonképpen a járási MKP elnök-jogos-kivételével a befutótól távoli helyeket kaptak.
A parlamenti választások kampánya kezdetét vette. Komáromban illogikusnak tetszett, hogy hat MKP jelölt kampányolt együtt, annak ellenére, hogy a választópolgár csupán négy nevet karikázhatott. Itt is érdekes maradt a helyzet, mert a megélhetésiek bűvköréhez tartozó levitézlett megyei intézményvezető Fehér Csaba, egyszer csak kijelentette, hogy nem kíván ebben a közös játékban részt venni, nem kíván kampányolni a felállt csapattal. Elismerendő, ám kérdéseket felvető módon ennek ellenére sok karikát kapott.
A parlamenti választások kampánya döcögősen indult. Sokan egy hangsúlyosabb, pörgősebb kampányt hiányoltak, ám a kampány minőségére tett megjegyzéseket, észrevételeket a felső vezetés néhány tagja személyes sértésként kezelte.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)